Vannak ezek

az időszakok. Most megint az van, hogy nem látom sok értelmét a blogolásnak. Nehéz ügy ez, mondaná Marty McFly, bárki bármit hangoztat, a blogban meg akarunk felelni másoknak. Ez a megfelelni akarás a tájékoztatással, meséléssel, de még a zsidózó provokátor bologokkal is együtt jár.
Velem meg az van, hogy nincs kedvem semmiféle vacak hírközpontnak lenni, mesélni még nem tudok eléggé, a zsidózástól meg röhög a vakbelem, amellett, hogy kevés ember van annyira leszarva a szememben, mint aki zsidóz vagy buziz. Lassan ebbe a leszarási kategóriába kerülnek egyébként a vérmagyar szétfüvezett agyú punkok (mintha olyan gyakran találkoznék velük), nagyképű buta arcok (hát elég gyakran), de még a nagyképű nem buta arcok is. Az már nyugtalanító, hogy egyre több lány is... De most komolyan. Ezek napról napra félelmetesebbek, gonoszabbak és önzőbbek. Mennyi-mennyi hajrá Takács néni helyzet...

Vizsgázok

Ezt csinálom. Azért csinálom, hogy legyen ösztöndíjam. De nem csak. A legtöbb vizsgát naponta ismétlem évek óta, de a kreditem lassan nő. Kicsit fáradt vagyok. Abba is bele lehet fáradni, ha te vagy a faszaladár. Az elmúlt néhány napom összegzése, röviden és tömören körülbelül annyi, hogy pina.

Ihhihihihihi...

indítsátok el a videót mindenképp, akkor is, ha nem tudtok angolánusul.
A Sigur rós nem szereti a hülye kérdéseket...
A "fucking bullshit" azért erős volt...

Az elvarázsolt királyfi

Most épp drámaelemzéseket kellene olvasni, de nem mehetek el a probléma mellet, kicsit magaménak érzem, no nem főleg a királyfi, inkább csak az elvarázsolt miatt... Mondja meg nekem egy valamirevaló néprajzkutató, könyörgöm, miért ábrázolják a királyfit az összes mesében nyitott, fedetlen koronával? Tudniillik fedeltlen (értsd: középen "lyukas") koronát csak a más nemzetektől, vagy királyoktól függő területek királyai viseltek. Ugye senki nem akarja beadni nekem, hogy valamiféle társadalmi konvenciókon alapszik ez az ábrázolás?
Hát nyalom a szemeteket, kedves rajzolók, meg filmrendezők, hogy a kisegér rojtos fülébe képzelitek, hogy a király csak úgy tip-top fél birodalmakat ajándékoz, miközben ebbe más hatalmaknak is beleszólása van? Hol marad a rengeteg papírmunka, a tárgyalások, a harc? Na persze... Lerajzolni könnyű. Viselni már sokkal neccesebb. Baj van ezzel a világgal. Az a baj, hogy túl sok az elvarázsolt királyfi benne, akinek nincs jobb dolga, minthogy blogot írjon.

Gyalogos ember

A racionalitás talaja teljesen sík, és fényesre csiszolt. Jöhet bárki holnap, vagy tíz év múlva és lehet sokkal jobb, vagy rosszab nálad, de semmiképpen nem lesz az, ami Te voltál. A racionalitás megbaszhatja. Göröngyökön megyek. Itt vagy.

Alig bírok velük...

Táth Gabi üzenete:
megyek én is
Feri üzenete:
szép reggelt
Táth Gabi üzenete:
uncsi
Feri üzenete:
akkor nagy faszokat
Feri üzenete:
remélem ez már szimpatikus

ezt pedig csak a megrökönyödés végett...

Pistu üzenete:
majdnem azt kell mondanom....még sose voltam ilyen közel ahhoz,hogy beledugjam a faszom a gépem memoriakàrtyaolvasorésébe...
Feri üzenete:
vigyázz, kiraklak a blogomba!

Síkosító

Magától minden szárazon marad. A folyamatok nem gerjesztik egymást, csak kis segítséggel végbemennek. A külső segítség mindig idegen anyag, de többezer éve tesztelt és vitathatatlanul működőképes. A pénz a munka síkosítója, a sör a barátság síkosítója, a szerelem a szex síkosítója. (a legtöbb mobilis, és úgy variálható, ahogy éppen tetszik: sör-szex, pénz-szerelem, barátság-szex, munka-szerelem, munka-szex...) Manapság már csak ritkán könnyű a behatolás. Az éppen aktuális síkosítók mindegyike bőrgyógyászatilag tesztelt, de ez csak ügyes reklámfogás, ártalmas anyagokat is bőven tartalmaz. De muszáj. Magától minden szárazon marad.

Levinek hála

elolvastam ma a régi verseimet. A legkorábbiakat már rég eltöröltem a föld színéről, és ezeket is, kb. tavaly ilyenkor. Azt hittem. De Levinek meg voltak. És ahogy így olvastam, beugrott a 2004-es osztálykirándulás. Nem a hideg ugrott be rögtön, nem is a törött ablaküveg az ajtómon, és nem is az, hogy 0 forintból rúgtam be.
Az a kép ugrott be, hogy kint ülök egy padon a lány mellett akibe szerelmes vagyok, és néha fürkészem a tekintetét. Csak ketten vagyunk. És arra gondolok, ahogy átölelem ott a hidegben, hogy vajon sejti-e sejtheti-e egy kicsit is, hogy jobban szeretem, mint barátot. Sokat lógtunk együtt. Nem tűnt irreálisnak a dolog. Láthatta a gesztusaimat. Hallhatta, hogy máskép beszélek vele. És amikor hónapokkal később megtudta, kiderült, hogy mégsem hitte volna soha. Annyira meglepődött, és ezzel úgy meglepett engem is, hogy többet nem beszéltünk erről. Jóideje persze semmiről nem beszéltünk. Furcsa volt nekem. Úgy éreztem, velem másképp működnek a dolgok. Most azt hiszem, senkivel nem működnek másképp, de a következő csak-ot nem akarom megmagyarázni. Csak...
Aztán fölébredtem a betört ablak (köszi Roland:)) miatt átfagyva reggel és gyönyörű volt az erdő. Megjegyeztem. Nem jegyeztem meg a formákat, csak a fényeket. Megjegyeztem a színeket is, meg a kidobott üvegeket. Azt is megjegyeztem, hogy Kevin Smith-ről beszélgettünk a Kardossal. Meg, hogy még éjszaka a Csillérinek sikerült lekapni a hullarészeg Hellát, és, hogy mindenki kiröhögte, lehet csak irigységből. De nem ezek jutnak először eszembe, hanem a pad. És mi ketten a padon. Meg az üres porta a paddal szemben. Meg, hogy kínos volt. Nem volt jó. Pedig annyira annak kellett volna lennie...
Akkoriban szégyelltem, hogy nem tudok verset írni. Ma már azt szoktam hazudni, hogy nem szégyellem. Ezt megerősítendő, szánva leszek miatta, vagy sem, itt van ez a négy éves vers, pont akkorról.

Napkeltekor, üveget kidobva,
a nyakánál szétfolyik a fény.
Pár órája minden az enyém volt,
pár perce, hogy semmi sem enyém.

Az említett fény talán az Isten.
Lehet, hogy a kuka én vagyok.
Zöld meg sárga fejfedők a fák itt
és az álmok tévedt angyalok.

Általában én eresztek szélnek
minden angyalt - messze szálljanak -,
nem törődve semmi szélviharral,
reggelre csak egy-kettő marad.

Csináltam egy megosztó oldalt

amin a blogban nem, vagy csak kényelmetlenül közölhető dokumentumokat, satöbbiket lehet majd elérni. Így már könnyedén be tudom linkelni azt a gyönyörű mesét, amit ma hajnalban írtam vöröslő szemekkel és kócos hajjal. Töltsétek le, itt van! Nincs tanulság. Nem győz se a jó, se senki.
Akinek eddig nem sikerült volna, az mostmár az örök szerelmet is letöltheti, innen. Nemsokára bővülni fog a megosztó kínálata. Vincent, örülünk?

The Host - A gazdatest

Elég régóta nyilvánvaló szerintem, hogy a keleti filmpiac, élén az egyre erősödő koreai filmgyártással bármit csípőből tesz le az asztalra, amit eddig még Európában is ritkán, inkább csak Amerikában láthattunk. A populárisnak szánt modern koreai filmek legtöbbször korántsem hemzsegnek annyira a klisékről, üresjáratoktól és "nesze semmi fogd meg jól" helyzetektől, mit amerikai elődeik. Habár bizonyos szinten már itt is megfigyelhető az "eltunyulás", de szerencsére nem olyan mértékben, mint nyugaton.
A gazdatestet a koreai Godzillának is tekinthetjük, de szerencsére itt valami egész másról van szó. Joon-ho Bong rendező olyan lelkesedéssel mozgatja a szörnyet, és a menekülő tömeget, ami szegény Emmerichben tán soha és Spielbergben is inkább csak a kezdetekkor volt meg. Ráadásul az egész mögött szünet nélkül ott van a fejrecsapkodós, bájos keleti humor. Olyannyira, hogy legtöbbször nem tudtam eldönteni, hogy most félni kell, vagy nevetni. Egy ügyesen megkomponált üldözésnek lehet a vége seggberúgós poén, vagy vérfröcsögés. És nem vezet semmiféle logika, magasról tesz az amerikai normákra, hogy mikor kinek mit kell tennie, éppen ettől lesz érdekes. Ettől lesz sokkal inkább emlékezetes.
A Godzillát a franciákra fogták az amcsik, miért is ne fognák privát szörnyük keletkezését a már-már bántóan hülyének beállított (nekem tetszettek:)) amerikaiakra Joon-ho-ék.
Senki ne várjon akcióhegyeket a filmtől, azok a trükkök, amik viszont vannak, azok tényleg ott vannak. A film második felében (szerintem érthető módon) a családi összetartás és szeretet kerül előtérbe. Azért tartom ezt jó húzásnak, mert nem csak a helyi értékrendeknek felel meg tökéletesen, hanem a nyugati kultúrának is. A The Host még úgy is üde színfolt a szörnyfilmek között, hogy a vége kicsit szomorú.

Születésnapotokra

Vegyük akárhány évesen,
sose feledje édesem,
hogy a
kora

legfeljebb csak mankó lehet
s egyszer mindenkit eltemet
e föld.
De önt

talán életben tarthatom
(persze, ha nyílik alkalom)
s kezem
ezen

a gépen míves verset ír
magáról, várva hátha sír
nagyon
s hagyom.

Kislányok, rajta, bőgjetek
és majd ha itt a könnyetek
szitáz,
kiráz

jéghideg szívetek, s örül
selymes kis bőr a test körül
hiba;
liba.

Megindít, móresre tanít
- Julcsa, Marcsi, Teréz, amíg
keversz -
e vers!

Buci baba

A Buci baba egy gyermekjáték neve volt. A Skála Corp. forgalmazásában került a polcokra anyukám gyermekkora idején, és minden kislány erre vágyott. A Ferenc blogja elveszettnek hitt kordokumentumok alapján földerítette, hogy a Buci baba egy műanyag, vagy talán kaucsuk fejű, textilből, illetve (az annak kitömésére szolgáló) szivacsos anyagból készült csecsemő figura.
Testtartása jól jellemezte az újszölöttek tehetetlenségét, a reklámban mégis azt mondják "vigyáz rád". Személy szerint a Buci babát egy nagyon buta lénynek gondolom, kinek elsődleges attribútumai a tehetetlenségéből fakadó búval baszottság, és elhagyatottság.
Továbbá kiderült, hogy édesanyám csecsemő koromban gyakorta illetett engem ezzel a jelzővel, hogy Buci baba. Félek, életem egyik legnagyobb lelki traumáját idézve elő ezzel.

Megkértek, hogy

viseljem gondját a nemrég indult Teleszterion iwiw oldalnak. Tettem már fel képeket, sajnos a minőségük nagyon gáz, a rendes fotós nem jött, amikor kellett volna, vagy mi. Majd a DVD-ből is vágok ki később. Ja igen... Jelöljétek a Teleszteriont, legyünk barátok.

Még mindig ott ül a kék kendős lány... De sejtelmes vagyok... Ugye?

4 sorral

előttem, velem szemben egy lány ül, kék kendővel van bekötve a feje, és ezt nem tudom, nem akarom elmagyarázni, de nekem ez most nem jó. Egyszer majd írok erről, hogy ne csak úgy beszéljek a nagyvilágba. Egyszer. De nem most. Most tüsszentett a lány.

Ezen az egyetemen

többször is kaptam már négyest vagy ötöst a vizsgákra úgy, hogy egyest érdemeltem volna. De ma először kaptam egyest úgy, hogy az nem volt igazságos. Érthető volt, de nem igazságos :) Jó az, ha mindig bízol magadban, de akkor szarabbul esik, ha rábaszatnak, vagy te rábaszatod magad.

Most kicsit nincs kedvem tanulni.