FB© is ROCK: A Kása-féle vajda paradoxon
renton blogja

kedd, november 18, 2008

A Kása-féle vajda paradoxon

No, dióhéjban megpróbálom elmondani, mire is kell gondolni, hogyha tudományos folyóiratokban vagy szakkönyvekben ezzel a terminussal találkozunk.
Vajda paradoxonom alappillérét az az elképzelés tartja, hogy én és Danci barátom néhány év múlva vajdák leszünk. És ugye a vajdaság számos alapkövetelménnyel jár. Nem lehet ám akárki csak úgy vajda. Lesznek minekünk rotveilereink, ilyen nevekkel, mint Caesar, Brutus, Tango, Cash, Zeusz, Apollón. Aztán lesz nagymellű szőke nőnk, ilyen nevekkel, hogy Klári, Margit... Lesz még egy csomó minden, amit most inkább nem sorolnék föl, rátérnék mindjárt a legfontosabbra, ami közvetlenül a jókora szőrös sörhas után következik. Lesz ugyanis hüvelykujjamnyi vastagságú aranylánc is a nyakunkban. És itt kell megemlíteni a vajda paradoxont. Danci ugyanis fölvetette, hogy ha még akkor is színészkedni fogunk, amikor már vajdák leszünk, az előadások alatt le kell majd vennünk a láncokat. Ez azonban égető problémát jelent, megtöri bennünk ugyanis a vajdaság folyamatos érzését. Mert habár a vajda elméletileg létezhet aranylánc nélkül, mégiscsak az aranylánc teszi a vajdát. Ez tehát a Kása-féle vajda paradoxon.

5 megjegyzés:

(ary)komate írta...

Az aranyláncától megfosztott vajdában ugyan ellentmondásos érzések fognak kavarogni, de ti mindezt a disszonanciát az általatok megformált alakok belső lelki mozgatórugójául fogjátok felhasználni.
Így a vajda már nem vajda lesz a színpadon, hanem egy megtestesült paradoxon. Ugyanis a nem létező lánc olyan erős köteléket alakít ki bennetek, a valóság felé, amely szál mentén a közönséget a saját világotok felé vezethetitek. Ez az ostor veri fel bennetek a való életre éhező ember, ama csahos Apollón eb nyughatatlan vérszomját.
A Kása-féle paradoxon így önmagával szemben válik újra és úja paradoxonná, így mintegy Mőbiusz szalagként tekeredik vissza hétszer körbe-körbe, vissza önmagába...
Így válva amolyan harmadik alapegységgé az amúgy bináris döntéskalkulussal bíró világegyetemben. Megteremtve a paradox és az egyértelmű közti aranymetszést, és a lehetetlen (mint olyan) újra értelmezett fogalmát.
Az előadásotok után pedig mindennek örömére a Arany színű, lila neon világítású Hammeretekben - melynek díszeként kis nemzeti színű zászlócska lobog az autó négy sarkán - Mariska, és Klári epedő bőnyállal vár titeket egy újabb - dübörgő trash house zenével aláfestett - felolvasó estéjre.

_renton írta...

könnyfakasztó kommentet írtál, Máté... :)

sab írta...

áj szink, disz iz dö biginning of dö bjútiful frendcsip...:D
ja, a macskajaj előtt ki tudja, hogy melyik film zárómondata volt az előbbi idézet?
az első helyes válaszadó vendégem egy fröccsre a gesztiben

_renton írta...

1942-ben hangzott el az ominózus mondat, a Casablanca című moziban. Hűtsétek be a fröccsöt! :D

Névtelen írta...

top [url=http://www.001casino.com/]free casino[/url] hinder the latest [url=http://www.casinolasvegass.com/]casino online[/url] autonomous no deposit perk at the best [url=http://www.baywatchcasino.com/]bay watch casino
[/url].