Egy tűzhányó az agyam

gyerekek, komolyan, most is rájöttem, hogy hülyeség lenne írnom neked iwiwen, mert egyáltalán minek írnék, a következő nyolc hónapban akár juthat is idő egy beszélgetésre, bármennyire is nem szeretnéd, vagy nem szeretném, és gyerekek, én valószínű, hogy farkastejet szoptam, vagy nem tudom, de azt is kigondoltam, hogy az a fényreklám, ami egész nap körbe-körbe megy a fejemben és az van ráírva, hogy "örökre magányos leszel", az nem lehet igazi, mert a fejben ugye, ugye hogy nincsenek is fényreklámok. Mérhetetlen intelligenciám pedig egyenesen oda vezetett, hogy megelőzvén az ökleim fürdőszobacsempén történő szétbaszását bejöttem blogot írni, hogy frappáns, imádnivaló cinizmusommal leplezve belementálismaszturbáljam az éjszakába, hogy nekem most és mindörökké nem jó.

Hányinger. Mindentől. Talán legjobban ettől a végzetes kolonctól, ettől a gyűlöletes testtől. Ez a weboldal pillanatnyilag egy vécé. Remélem nem hagyom eldugulni.

magam sem tudatosítottam, de most, hogy visszaolvastam régről, teljesen zavarbaejtő, hogy itt valamikor majdnem minden bejegyzés Vikiről szólt. Vajon minden emós énblogot egyvalaki miatt ír az ember?

kezdi ledobni az agyam az ékszíjat