Kimentem a

spájzba, és ezt láttam bent:Legjobb lesz most azonnal angolosan távozni.

Szerencsére

Veszprémben leszek, így le kellett mondanom arról a tervemről, hogy a szilveszter éjszakát itthon töltsem a sötétben ülve, és ezzel vacakolva. Most mondjam, hogy nagyon fáj?
Emiatt kellett megválnom régi álmomtól is, ami az ország első blogbejegyzése lett volna 2008-ban, csak itt, csak akkor, csak nektek. Már a szövegét is jóelőre kigondoltam: Pina.
Ja és majdnem elfelejtettem csak így hidegen közölni, hogy életem eddigi legjobb éve volt. Nem ironizálok.

Szívemben bomba van

Sose volt metropoliszban sose volt férfiak és nők között sose volt romantikák, kedv, remények, lillák, avagy Budapest Bár Volume 1... Ajánlom hallgatásra.

Kishíján elaludtam

de szerencsére ez a veszély már nem fenyeget. Most megyek, és hátomszor tükörbe "kampókéz", meg vannak egyéb kívánatos időtöltések.
Nagyfarkú négerekkel állni a szélben,
szigorúan ébren, szigorúan ébren...
Meg azt mondani, hogy óh, nincs tovább. Hát az nem te mondod meg... Illúzió. Apropó Illúzió...
"Kicsikém, maga a kokainom,
maga a heroinom,
maga a krekkem
Kicsikém, ha magát símogatom,
az az én szülinapom
a bónusz trackem..."
Hol a Szeles Hegy, hol van Szent Ágoston könyve, hová, hová tűntél kedves vulgaritásom. Apropó vulgaritás.

Petőcz András - Torzó

Red road

Kelecsényi tanár úr órái óta biztosan tudjuk és lelkesen hangoztatjuk, hogy Lars von Trier dogmafilmes "iskolájában" megtanította egy egész rendezőnemzedéknek, hogyan találják fel újra a spanyolviaszt. Természetes fény, handycam, minimál zene és kész is a dráma? Nem hinném. De azt kell mondjam, valami mindenképpen van benne!
A Red road rendezője (Andrea Arnold), meglepő hitelességgel ábrázolja a skót gettó világát valahol Glasgowban. Nagy divat manapság a dokumentarista jellegű film, de kevés rendező tudja hitelesen vászonra vinni. Ez a film kérem, nagyon is igaz lehetne szerény véleményem szerint!
Jackie nagyon szomorú nő. Szinte a feltűnése pillanatában tudjuk, hogy karaktere tragikus fordulatok sorozata folytán lett olyanná, amilyen. A hatalmas térfigyelőrendszer monitorjaira révedve mosolyog és szórakozik az utca emberén, vagy épp rendőrt hív egy az orra előtt (képernyőn) történt késelés miatt. Talán ezért nem torkollik élete a tökéletes nihilbe. Talán már bele is torkollott. Elejtett apró információkból csak sejtésünk lehet az egykori Jackie-ről. Aztán egy nap meglát egy férfit az egyik kamerán keresztül és követni kezdi. Ismét elejtett infókat vadászunk. Mi, a nézők. És ezért jó film a Red road. Csak annyit árul el egyszerre, ami elég ahhoz, hogy félhomályban matatva viszonyulni próbáljunk valahogy Jackie-hez.
Nem szeretnék spoilerezni. A találgatás élményén túl van itt naturalista szexjelenet, komor és egységes látványvilág, igazi, velős dráma és thriller. Okos műfaj (ha lehet műfajnak nevezni), okos filmje a Red road, amely mellőz bármiféle drámai naivitást, és a dogmafilm eszközöket pont úgy és arra használja fel, amire kell. Ajánlom. Nem karácsonyra, nem gyerekeknek.

De van

Látom a pápát. Megáldja a tömeget. Egy másodpercig koncentrálnia kell, hogy el ne veszítse az áhítatot, de elég csak szétnézni. Klassz mankó, klassz mankó.
Látom a pápát. A karácsonyra gondol és a Bibliából idéz. Megbotlik a nyelve. Arra gondol, hogy ez is csak egy mondat, ez is csak egy nyelv. Tovább mondja.
Látom a pápát. Remegő emberek között sétál. Némelyik kishíján megfogná, megérintené, mint annak idején a tinilányok Mick Jaggert. Egy idős néni mellett lépdel. Ránéz, olyan lassan megy, hogy éppen oda tudja súgni: "Tudja, nincs is Isten."
Látlak téged. Azt mondod "Figyelj, nem éri meg."
Látom a nénikét. Azt mondja: "De van."
Látom magamat. Nehéz ember. Ha rámülnék, meg se bírnék moccanni.

A fantasztikus négyes és az ezüst utazó

Kedves férfitársak, a társadalom nemzőképes hím egyedei! Ugye mindanniyan ismeritek azt az érzést, amikor odamész a pulthoz, kikérsz egy hubertust és ahogy a csaposlány megfordul, észreveszed, hogy a csípőnadrágja nagyon is csípő, a farmerből, az öv fölül kikandikáló tetoválás pedig igencsak megmozgatja a fantáziát. És ekkor a lány megfordul, és azt mondja: "Nyolc negyvenet kérek szépen!" Te pedig mosolyogva, mint egy kisangyal perkálsz oda neki 840-et, és fel se tűnik, hogy mennyire le vagy húzva.

Na, pontosan ez a helyzet A fantasztikus négyes és az ezüst utazó című nagyszabású szarral. Nézed Jessica Alba vállait, meg ajkait, a tűzember vagánykodását, a ezüstember mogorva arcát, és pár pillanatra elhiszed, hogy mindez elég ahhoz, hogy neked egy kicsit is jelentékeny moziélményben legyen részed. Hát nincs. Ez a film annyira pénzszagú, és átlátszó, hogy azt kell mondjam, mindannyian jobban örülhetünk egy Jessica Albáról ledécézett profi fotósorozatnak a vincseszterünkön, ami jóval kevesebb helyet foglal, ráadásul dollármilliók, hírverés és ócska képmutatás nélkül, (meg ugye érdek nélkül) tetszik.
beszúrva dec. 27 - 12:47
Ami az egyetlen erénye lehetne a filmnek, abból szintén teljesen megbukik. Gykorlatilag semmiféle akcióra nem tudok visszaemlékezni. És nem a trükkök minőségével vagy mennyiségével van itt a problem, csakis a fantázia, az ötletek teljes hiányával. Ezt a filmet olyan rendező kezébe kellet volna adni, akinek vizuális érzéke már önmagában elég a feszültség keltéshez, mindenféle pixelrobbanás, higanyember vagy Jessica Alba nélkül.

Az előbb

megintcsak mély filozófiai vitába bocsátkoztam - ezúttal az ágyammal -, Már egész ügyesen képzelem szemeknek benne a kör alakú mintát.
Egy régi német rajzfilmet mutattak nekem tegnap a youtube-on. Sorozat, nálunk is adták, az a címe, hogy Egér a Marson. Ez az egér kurvára egyedül volt az egész Marson, és idejét többnyire azzal töltötte, hogy a magányossága és az éhsége miatt sajnálkozott. Volt egy rész (ez láttam tegnap), amiben lábnyomokat talált. Elkezdte követni őket. Olyan nagyra hízott a soksok cukorkatermő fától, hogy pár perc alatt körbeért a bolygón, és rá kellett jönnie, hogy a saját lábnyomait követte. Ekkor keservesen sírni kezdett, és az így képződő patakokból cukorkatermő dús ligetek sarjadtak, aminek úgy megörült, hogy nem is sírdogált többé.
Nehéz tanulságot levonni, ugye? Javaslom vessük el a germán szkriptvrájter tehetségtelenségének ötletét, és józan paraszti ésszel próbáljuk meg. Ha mohó vagy, elhízol és nem lesznek barátaid. Ha elhízol, jelentős változás megy végbe saját, és az alattad található sárgolyó tömege ill. mérete között. Ha nincsenek barátaid, fűtől-fától azt reméled, hogy a barátod lesz. De mindenre van megoldás, ez pedig a teljes kétségbeesés, mert egy tökéletes idegösszeomlást követő kezelés után újrabútolva kezdhetsz másik életet.
Most az jutott eszembe, röhögnöm kell Pötyi két hónapján. De ez nem vág témába. Inkább írok arról, mire jutottam még ma este az ággyal való beszélgetés során. Vagy inkább nem írok semmiről.

Karácsonyi felemás élmények

A rossz:

Invázió (2007)

Jack Finney testrablós regényének sokadik feldolgozása Oliver Hirschbiegel rendezésében szánalmas kis akciófilmecske, mely feminista hőst csinál az agyonpúderezett (így tényleg nagyon szép) Nicole Kidmanből és harmatgyenge feszültséggel vezet minket végig egy teljesen kiszámítható, érdektelen sztorin. Készülhetett volna 20 évvel ezelőtt is, ez így ebben a formában egy döglött film.

A jó:

Vaskabátok (2007)

A Shaun of the dead készítői egy sokszornézős, sokszornevetős, okos vígjátékot tettek le az asztalra. Imádom az angolok humorát, imádom a fő és epiződszereplők arcait, és imádom a könnyedséget, ami átitatja az egész filmet. Ez az, amit amerikai vígjátékban szinte soha nem látni. Nem tudom, hogy a profizmus, a rutin, vagy egyszerűen a kiváló humorérzék inspirálta a mozit, de ezek azok a karakterek most, 2007-ben, akikkel bármikor szívesen meginnék egy korsó sört. Csak hát egy sör nem sör...

És a csúf:

Arc (1995)

Gyerekfejjel nagyszerű filmnek találtam a világtól elszeparált albínó srác történetét. Adott ez a szegény fiú, aki adottságai révén azt csinál az árammal, amit akar, kívülről tudja az összes könyvet, amit valaha elolvasott, és minden mondata, vagy cselekedete egy csoda. És adott a feltétlenül gonosz és buta világ, tele agyatlan amerikaiakkal, akik nincsenek felkészülve Powder üzenetére. Igen. Mai fejjel már csak egy patetikus Save the Earth himnusznak hangzik. És van még valami, amit gyerekként nem vettem észre. Mary Steenburgen (Vissza a jövőbe III, Philadelphia...) egy idegesítő ripacs. A főszereplő alakításával viszont szerintem semmi baj nincs, tökjó.

ünnePINAp

Nehéz megszólalni...

szeretlek

Még az esély is

neletylése
neletylése
neletylése
neletylése
neletylése
esélytelen
esélytelen
esélytelen
esélytelen
esélytelen

Kevés attól hatásosabb

olvasmányélményem volt az utóbbi időben, mint amikor Kilgore Trout utánakiáltja a távolodó Vonnegutnak, hogy "Fiatalíts meg!" Kicsit fáj, de kicsit meg is nyugtat. Ha a betépett, tökremenőben levő Bérczesi Robi lennék, azt mondanám: "Egyformák vagyunk, mint a galambok."

Hát igen,

tartás az sose volt bennem, de ha ez számít (és miért ne számítana), tartármártás az volt. Szerintem legalább annyira jó. Hiszen az íze még jobb is...
Most ne beszélgess velem.
Feri üzenete:
Kitaláltam egy új káromkodást
Levi üzenete:
?
Feri üzenete:
"Neked meg a zsidóságibuzeráns cigánykurva anyádat!"