Hová? Hová lett a duplacsövű mordályom? Admirális! Admireális! Ez egyszerűen tűrhetetlen! Ég a Reichstag és maga bécsi virslit főz? Mustárban tocsog az egész gépterem! Uraim! A helyzet reménytelen, de tartható! Elő a súrolókendőket! Maga! Igen maga! Ne hadonásszon már azzal a tulipánnal! Uramisten, uramisten, ezek osztódni is tudnak, sőt felveszik az arcvonásainkat, azonnal ássuk meg a lövészárkokat! Azonnal! Fogyóban van az élelmiszer, a remény és a puskapor! Bonaparte! Kicsi Bonaparte, hát nem figyelsz a papára, a bécsi virslinek a pociban a helye, nem a rucin, és azonnal vedd ki a kezed a gombok közül! Ha beesett az a virsli, hát beesett! Kérem! Kérem alázatosan, legyen szíves a hullócsillagaimért valamit. Valamit cserébe. Hát én megkerestem mindet, mind kihűlt, most meg ne tessék. Van olyan ami jó lenne. Beválhatók. Az öcsi is mondta múltkor, hogy neki beváltották, nekem is tessék! Nekem is tessék a csillagokat beváltani, Nem azért baktattam értük ennyit. Régen apukámmal hozattam őket, de apu most otthon van, mert fáj a lába, mert viszeres, mert egész nap rajta a csizma és odalenn van a teheneknél, ahol neki nem jó, de mégis ott marad és beteg lesz tőle a lába, és fájni fog neki, de lesz tej, ha apa lába fáj, lesz tej. Egyedül a szíve nem fáj, mert az dobog neki, mert tudja, hogy szerzett pénzt, amiből anyu süt meg főz, és én buszozok, meg iszom. Ha az én szívem is gyűrűzött madár, akkor tessék mindenféle kísérletből kivonni, engem tessék békén hagyni és nem akarok semmit, csak azt érzem most rögtön meghalok, ha nem hívhatlak fel...
