Csököny

az ereidben autózom
egy biztonságos volvóval
az idegekre nem megyek
csak elnyisszantom ollóval
a testedben a tetthelyek
szalagját göngyölítgetem
de soha nem nyilatkozom
és nem nyilatkozol nekem
míg megadom a címemet
hogy valahol benned lakom
egy léghólyagocskányi füst-
től mellkasodban méhkasom
tovább röpül a krómezüst
volvó volánnál én ülök
és kergetnek a méheim
ha összecsípnek szédülök

s a könnycsatornáidba ütközöm
hogy szemeidbe szökjön a csököny
már meg se érzed - rutinból csepeg -
míg az egyikben földre csöppenek