Mert ugye mennyire kétségbeejtő, hogy azok a bizonyos kapuk maradhatnak zárva is, nem kell kinyitni semmit, a globalizált álldemokratikus láthatatlannátevő herripotterköpönyeg mögött nem számít még öt vagy tíz év, de nem számít egy egész élet sem. Mint valami baljós anyaméh, olyan burok van mindenki körül, és a kérdés már csak az marad, vannak-e még Indiana Jonesok, akik ostorral, vagy McGyverek, akik svájci bicskával kivágják magukat a burokból és... Élnek. 17 évesen vagy 25 évesen, az tök mindegy, a lényeg csak a burokból kilépve megérezni a talajt, ami lehet pénz, egzisztencia, sárm, bármi. Nem lenne egy nagy dolog amúgy, de mivel annyi mindenkinek nem megy a kapunyitás, mégiscsak nagy dolog. Nincsenek kis dolgok meg nagy dolgok. Csak idő van, és Bergson ide, Proust oda, az idő fogy. Akarok-e elvesztegetni még tíz évet? Akarok-e nyerni még tíz évet a burokban? Akarok egzisztenciát, pénzt, nőt, családot? Már hogy a kisfaszomba ne akarnék. És mikor? Az nem érdekel, csak az utat lássam, csak mások lássák, ahogy kilépek a herripotterköpeny mögül és elindulok a rózsaszín cipellőmben. Legalább az utat... Csak ne ragadjak benne, csak érhessem/érhesselek el/utol. Nem egy nagy dolog megmondani egy embernek, hogy "bírlak", egy köcsögnek, hogy "utállak" egy nőnek, hogy "szép vagy", de a burok mögül csak üres maszatolás hallatszik, bent marad minden. Benn marad az élet.
A témával kapcsolatban nemigen vannak válaszaim, csak kérdéseim vannak. Ahogy a legtöbbünknek. És ez már valami, a kis varázslótanoncok közül is az viheti a legtöbbre, aki jól tud kérdezni. (ha-ha)
Más
Nézzétek meg holnap, vagy holnapután a Veszprémi Naplót, vagy a vehir.hu-t (igazából pont nem figyeltem) mert elvileg benne leszek. Majdnem kiröhögtem délután a riportert, de kiderült, hogy komolyan gondolja. Hmm...
A témával kapcsolatban nemigen vannak válaszaim, csak kérdéseim vannak. Ahogy a legtöbbünknek. És ez már valami, a kis varázslótanoncok közül is az viheti a legtöbbre, aki jól tud kérdezni. (ha-ha)
Más
Nézzétek meg holnap, vagy holnapután a Veszprémi Naplót, vagy a vehir.hu-t (igazából pont nem figyeltem) mert elvileg benne leszek. Majdnem kiröhögtem délután a riportert, de kiderült, hogy komolyan gondolja. Hmm...
4 megjegyzés:
(bocs Feri! De, hát hova tegyem? Tán ide......?)
Tanul(mány)ságOK, nem okozat!!!
Nemrégiben, egy még sosem volt, -- bár, utólag látom, most sem! --,
'Grandiózus' versíróversenyen adtam elő "tündöklésem és bukásom".
Volt ott sok minden. Nagy "csaták", viták is.
Az egyik ilyen kapcsán, egy ottani résztvevőnek, általam, ott, hsz.-ként írtakat mutatnám meg itt, szép sorban.
Szószerint, ahogy ott van, itt csak keretbe véve, mint egy lírikus-szatirikus, tanító-példázatot, rakok színi képbe!
NEM ide, mostanra, A CINKÉRE értve, csupán elgondolkodtató, esetleg megszívelendő tanulságként!
/Hogy mindenki értse: bár a helyszín, a szereplők s az elvi(selhetetlen) lényeg valóságosak, tények,
-- ott, nem itt! --, (a mindenit!), a mindenütt fejüket felütő hasonlóságok fellelni vélése,
csak is, a túlhajszolt, felajzott, bús fejét a saját Ő-lébe hajtott, képzelet szüleménye!/
Lényegében a KOMMUNIKÁCIÓról volt szó.
Illetve, ahogy azt ma sokan, egyoldalú közlésként, kinyilatkoztatásként értelmezik, gyakorolják.
Probléma ez általában is, de hangsúlyozottan az, a kommunikáció egy speciális esetében,
az alkotói viszonyulásban!
Mindenképpen elgondolkodtató, azt hiszem.
(Ja! Meg szórakoztatóan szellemes. Sőt! Ki-s-ér-Te-Ti-es!)
Helyszín: 1 keserűpirula-szerű versíróverseny
Szereplők: X.Y. akit, a tünetek alapján, csak ÖnX-ként
Nick nevű Y.X. a házigazda, a-kiadja alatt, a-mit...
dr. hang szerfölött, -- szerző, ki szerzőtte, s egyszínen’ játszó, így egyszersmind
fonákról látszó --, szerény énem.
"Ki-sér-tőr, nem kis-ér-tett!"
/Katonásan-Tib(m)orcosan/
(1 füst alatt, 5 (let(t)) képben-szerűen)
***********************************
Hell-Singer vers-Var(r)ó-da-ni(!)-Or-sin-kófált-szó-fonál-vető-DE!
tipikus topik Toposz. Fó-rum-aro-ma-Na! Fent (éles!) felírat:
"Kéretik nem köpni a falra!"
balró-balra(?), balgán ballag (MAC2 alatt, sebességkorlátozva halad-a…) hang,
bár míg hallgatva jő, nem is tudhatjuk, honnét tudnánk, -- de még nem is dr.
(majd később dö,rö-g!), ő jő olyan, ilyen Hammmlettien....
***********************************
lássátok
"Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc"
Lássátok ezt az éjfekete teret.
micsoda tömeg!
majd négyezer hazug szorúlt ide egybe
(a kivét, tán tucatnyi lehet..?)
ki ordítja, üvölti, súgja, búgja,
hogy "szeretne"!,
hogy "szeret"!
ezért fehérül ez a fekete,
ezért feketül ez a fehér...
-- hogy csak koldul az, ami tenyér.
ebben az írdatlan’ keresztül-kasul ordibálásban,
hogy, s ki lelne bármit,
ki csak magát kereste, egyre..
ha csak is maga a szava,
ha nem hallja meg magát másban?!
-- maga
láz,
csak láz van.
(van olyan pirula,
mi segítene ebben a halálos, legvégső pirulásban..?)
***********************************
X.Y. személyes budoárja. (ÖnX. maga, (non in)kog(n)ító ergó sum-ban, úgy van,
cikici tartóban: magát fedDhetetlennek hiszi, emánt él vele, -- nahát!,
kitárt szíve-begye ezért fedetlen, fedő rajta fedő neve: Bigi),
a színen hosszában-széltében, még mindég eg(y)ész fél térden, hang szálában,
már halljuk, persze hogy ő, és már dr.-g, -- épp ÖnX.-hez,
aki jobbról, nagyon jobbról, mondhatni szélső jobbról van jelen, kezében kötele leng,
tiling-teleng..... (naivan naiva na!)
***********************************
Midőn, azt kérdi: hogy vagyok?, s -- fenét érdekli, mint "csapot-papot" -- otthagyott..
(X.Y.-nak)
ez akkor most, hogy van?
-- kértem én,
hogy mondjon véleményt,
a véleményről, mit kért s én mondtam?
ha úgy véli Ön,
a verselés csak ön-
kielégítő aktus,
lazán
vett gesztus,
-- no, ehhez kell gusztus! --
(mint egy jó doktor)
lekopogom hátán, hasán:
-- jó a taktus.
az ám!
de, mintha valami kotyogna.
szürcsög, hörcsög, nyivákol ...,
dejszen', Ön alig lát Magától!
valami (valaki?) itt ránőtt a szemére.
-- talán ha végre
lejönne a "fáról",
a "Negyedik Köztársaságból",
hol kötelező a "kötelezés" kötelessége..
az embertelen tik-takolás, a lengés
csillapítása végett,
a mindenre rázúzmarásodó
szó-sodó tejszín -ére
nem vágna egy kis léket?
kímélve így
a szépet,
a "rendet",
az értelmet őrző csendet.
"Levegőt!"
(most ne vegyen)
(nekem)
(ne)
(kérem)
***********************************
miután ÖnX. "na tessék! hozzám verset írtak!"
(a többit nem tűrte festék, odahagytuk a radírnak),
mire dr.-g hang középre tolja magát és orrán szemüvegét,
fenemód így kinézve, majd filézve nyilvánul meg jobbra, nagyon jobbra, mondhatni…,
de ezt már tudjuk, mint ami jőne ki az oldalunkon, s tán ezért reci-piál itt..........
***********************************
…kérdezve orvosát, gyógyszerészét…
ez az orvosi dg. nem Önhöz lett írva,
-- egy jelenséghez..
abban bízva,
ha szerencsénk lesz,
felismeri magát Önben.
még egyszer mondom, csöndben
-- mert füle a hangra "pöccen"! --
hallja meg hát, ha látni nem is látja:
(azt nem is várom, hogy megértse)
Ön ránőtt a saját szemére,
mint valami Bigi-bibi hártya!
na, most, ha gyógyulni szeretne,
ide citálom, amit amott,
Nicknél sem olvasott,
nem vett figyelembe.
fogódzón belém,
átvezetem én
az Ön túloldalára,
-- hátha..?
közelebbről jobban látszik:
az emberi beszélgetésben
Ön, csak olyan fontos, mint a másik!
***********************************
ez itt "Egy őrölt naplója", ahogy hang arra hajlik, mint egy elhajított sas-lik, le(e)jtve,
maga alatti sas-szék, lejt egy hang-rá-szét(nem az egyiptomi!)citálja magát,
mit mondott odább korábbi énje, amit a nénnye nem hallott se tisztán, se kisé(e)rővel,
ezért most e belső hasonlottság tusája. Jár a busája elvetőleg.....
(álom-kép színe: Címe, íme, hogy mit szólott hang, ill. mit hangolt szól-ott Nicknél)
***********************************
dr. kor-kór-vissz-hang szól-ama…
"Hölgyem!
Előfordult-e már Önnel,
-- ha már szóba áll a széllel, a vízzel, a földdel --,
hogy el is olvassa,
megkísérli megérteni, amit mondanak Önnek?
Vagy csak, úgy,
mint a hajókürt, tütűl, nekidűl folyton a ködnek?
Nem "ködösködöm".
Csak mondom. De ha hiába?
És, hogy már ismét elővette ezt a kötelet...?
(Ez ilyen kötelező hajlam?)
Baj van.
(No, végre, hisz ez volt eredeti szándéka: "pár baj"-ozni.)
Én megyek. Köszönve Nick-nek,
a türelmes házigazdának,
hogy tűrte e kéretlen vendégeket,
kik, -- úgy tűnik -- nem hisznek,
mégis itt papoltak.
Köszönet (ma-holnap)"
dr. hang
***********************************
-- még jó, hogy végszó! Ideje éppen. Csak úgy könnyedén szállingózva, hulldigálva,
konklúzió képpen, mintha
hó,
hó,
hó,
hózna'..........
vagy vínnye'........
(kint, ha volna, ínnyeh, 18-s karika!)
***********************************
ami itt ...
ami itt van,
- illetve,
ahogy e száj(t)nak lett nyelve,
kiöltve, hosszan lengve,
egyre-egyre,
belébimbamólva a csendbe..
nyalintva
az eléje hajolva rendbe..
és viszont...
-- ami itt van,
e bimm-bamm, bimm-bamm,
ami kong...
egyre,
mint a fületlen bögre
-- feneketlenül
(utalnék a 8 sorral felűl
már elhasznált seggre)
-- érthető szóval, "ittenűl" szólva,
-- ami itt van:
a "nincsvan",
s ekképpen
"vannincsen"!
-- benne van minden!
s ez, oly halálpontosan
mutatja világunk mását:
Sátán vagy (bocsánat), "Isten"?
-- "nincs szemük, hogy lássák?",
mi különbözteti meg,
a zseni teremtŐ őrületét,
s az Őrület termŐ zsenialitását?!
erkölcs?
(s azt, ugyan, hogy (el)költs?)
***********************************
-- függöny le, szép-en-y-ves a szék, csiszog, kihuny a fény, pisog,
a ház ki fele telve, fele ki, menet-szele-telve, tkp., itt (lett) a végem!
***********************************
No, kérem!
Tanulságos, nemde?
Kérdem….
:))))))))))))))))))))))))))))))) (ekkora szakállam van!)
Barátilag
Nem is értem, hogy a nagy énkeresésből hogyan kerülhet ki valaki úgymond győztesen és a "saját szemére" nem ránőve.
Hát................?
"Ez itt a kérdés!" Barátom. A veleje.
(Ja! És, hogy "tubi or not tubi?")
De milyen áron?
..kínzó vágyat érzek a kommentelésre. önkielégítek:
Mint egy halálközeli élmény friss tulajdonosa, azt tapasztaltam, a "kapunyitási pánik" a halál beálltáig tart.(szerintem utána sem ér véget, bár univerzalista unitáriusok ezt vitatják..)
Ha pedig.. leszek szíves felfogni, amire gondolni teccik, higyje el, sokkal jobb, amíg a kapu 7 lakat alatt leledzik. Nagy titok nincs mondjuk megette, de kurva kiábrándító. Schopenhauer - aki dacára hogy német (egy sor társával együtt) nem arról híres, hogy a Balaton déli partján, ordenáré módon keveri a vízben az iszapot - mond egy egészen idevágót; miszerint: ezt a szerelem nevű izét nem akarja senki. se gyerek, se nő, se férfi (se süsü, sic!), csak a "lenniakarás"..
Megjegyzés küldése