Azaz hova tartunk fiúk? Kérdezem kicsit pöffeszkedve a filmgyártás egészét 2008-ban. Én bizony, attól, hogy őszintén szólva lövésem sincsen arról, hogy megy ez, mégis feltehetem a kérdést, és válaszokat is kereshetek. Kommersz, szórakoztató közönségfilmekről beszélek most, de csak azért, mert a fejlődés, az új ötletek, sokkal direktebben jelentkeznek ezeknél, mint a mélyebb, művészibb alkotásoknál. Természetesen semmiféle átfogó esettanulmányba nem kezdek bele, csak egy lehetséges irányról mondok pár szót. Három egymáshoz "hasonló" filmet hívok segítségül, és vagyok annyira pofátlan, hogy rögtön be is vallom: Ezek közül csak az egyiket láttam.
A legelsőt, az
Ideglelést (1999) azért nem töltöttem le, mert szerintem éppen elég volt az a néhány rövidke videó és cikk, amit olvastam róla. DV kamera a kulcsszó. Elfér a kezünkben, csak felkapcsoljuk, és máris izzik a privát nagy testvér. Naná, hogy kicsit jobban magunknak érzünk egy filmet, hihetőbbé, reálisabbá válik, ha DV kamerával csináljuk meg. Handycames megoldások már a kilencvenes évek előtt is akadtak filmekben, hiszen már akkor is ott lebegett a filmkészítők előtt a nagyszerű cél, a "varázslásra" törekvés: A televízió vagy a mozivászon technikai lehetőségeihez mérten végletekig fokozni a "Be here" (mintha ott lennél) érzést. És azért említem az Ideglelést, mert ez a projekt annyira sikeres volt, hogy sokan ma is azt hiszik, dokumentumfilmet láttak. Pár idétlen színészecske, és egy kamera. Világsiker. Ma a legtöbb akciófilm használ hasonló technikákat, de a Blair Witchnek minden másodpercét így vették fel. Néhány tini az erdőben sátorozik, aztán egymás után meghalnak. Annyira tipikus az egész, de ennek az egyszerű ötletnek köszönhetően mégis mennyire eredeti. Mennyire eredeti???
A második mozit nemrég láttam. A spanyolok követték el, és a címe stílusosan
[Rec] (2007). Ez is horror műfaj, hát persze, hiszen a horrornál kegyetlenül fontos a beleélés, ha érdektelenül, kívülállóként nézed, el is aludhatsz, de ha nem, jöhet a borzongás. Sokak szerint a DV kamera ma a borongás katalizátora, de ez butaság. Bár a REC nagyon klasszul meg van csinálva, hiteles, még a kerettörténetet is egy Fókusz, Aktív szerű tévéműsorról mintázták. Nem minta ezek annyira hitelesek lennének, de könnyebben hiszünk nekik, mint a filmeknek. Vicces, hogy az operatőr az egyetlen szereplő, akit soha nem látunk, mégis majdnem végig életben marad. A többiek meg szép sorjában, váratlan megoldások sorozatával, durván, meglepően, hullanak, mint a legyek. Sosem láttam ilyen vad kamerarángató operatőrt. Ezzel az a helyzet, hogy lesz, akinek nagyon bejön, és lesz, aki le se szarja.
Mindenképpen érdekes. A riporter lány meg rendkívül attraktív, még akkor is, amikor menekül. Elképedve láttam az IMDB-n, hogy az amerikai verzió bemutatási ideje Quarantined címen máris közzé van téve. Ajjajj. Csak romlást várhatunk.
Az előző kettő alacsony költségvetésű mozi, de most jön a legjobban várt kézikamerás tömör gyönyör: a
Cloverfield (2008). A kerettörténet, vagyis a DV-ürügy itt egy szülinapi buli. Azért nem láttam egyébként, mert még be sem mutatták, a
reklámhadjárata viszont már eddig is legalább annyira érdekes (ha nem érdekesebb), mint a film. A szülinapi buli valami Godzilla-féle elől menekülésbe csap majd át. Ringatják-rángatják a kamerát, a kétségbeesést is jócskán fokozva a mindig kicsit életlen, kicsit torz képekkel, és még egy jó adag CGI-vel is megspékelik a borzalmakat. A trailereket megnézve személy szerint nagyon kíváncsi lettem rá.
Hogy a jövőben mennyire lesz népszerű ez az áll-dokumentarista handycames filmkészítés, az csak a nézettségi mutatókon múlik. Annyi biztos, hogy a technikából igyekeznek kihozni a maximumot, ha ötletek is akadnak én érdeklődéssel várom az újabb hátbozongtató, "mintha minden eddiginél igazibb lenne" mozikat.
