legelső változat
korán el szoktam dönteni
hogy fölébredni nem fogok
kint álmosak az isteni
lágy ködök vagy talán szmogok
egy piros fickó zöldre vált
a zebra fényes és puha
egy vörösképűnél pedált
vált nyüstölésben a duda
de mielőtt fölkeltene
walkmanezem a gépzenét
a város füstlélegzete
megrezgeti a fák hegyét
a mobilom is megremeg
a szívem össze vissza van
ha válaszolni nem merek
majd visszahallgatom magam
mert szépekkel rakom tele
az üzenet memóriám
városom álomreggele
egy kivetítőfólián
elmondanám hogy te meg én
csak a sok kütyü elhavaz
a szó térerő tengerén
kurvára nincsen még tavasz
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
-ez így az én agyi síkjaimon bőven 5-ös! de szerintem a nálaménál dombosabb- hegyesebbnél is!
Megjegyzés küldése