Mi a Leibnitznél gondoskodunk róla, hogy hamarosan minden kisfiú és kislány erre a dalra táncikáljon.
minden közös számot úgy unok
a refrénnél benned torzulok
nem árulok el nagy titkokat
a minőségünk romlik sokat
elárultam már mindent talán
öreg kazettám B oldalán
az én szívem éppcsak sistereg
felismerni is alig lehet
néha felhő néha hab vagyok
zöld diódák kékes csillagok
pislákolnak a szemem helyén
kialszanak százszor is mer én
addig húzlak úgy halasztalak
egyre jobban nyúlik a szalag
akadnak a cédék a bitek
beolvasni nem tudom minek
hogy volt képed kezdeni velem
ki használt kit el se képzelem
igen én voltam bántottalak
annyi mindennek elmondtalak
mer a magnómba extra nincs már
rongyosra hallgattalak kispál
én már nem bírok benned bízni
karcos lettél szívemtől quimby
1 megjegyzés:
karc-karc! .\m/
Megjegyzés küldése