Nem szívesen beszélek

erről, de ha valami igazán rá tud telepedni a közhangulatra, akkor az a politikai krach. Nem hiányzott nekem sem, hogy az amúgy sem felhőtlen egemen még beüssön ez a sok nyomasztó "nehéz lesz", "sose volt még ilyen nehéz" blabla. Nem hiányzott, hogy a régi porba döngölt közellenség helyett, aki egy szűk körben bőszen hangoztatta, hogy "elcsesztük", jöjjön Bajnai (a tőzsgyökeres MSZP kormánytag), aki annyiban különbözik Gyurcsánytól, hogy a nyilvános beszédeiben hangoztatja ugyanezt, kevésbé érzékletes metaforákat használva.
Mélységesen zavarba hoz, hogy a kormányunk INTERNACIONÁLÉT ÉNEKEL az új elnök megválasztásakor.
Az alternatíva, az új kormány a félelmetes Viktorral, aki kishíján prófétakélnt megáldja az ő gyülekezetét minden beszédekor, miközben vegetás tejfölt ígér a kisfiúk szája szélére, hát nem kevésbé lomboz le.
És akkor ott van a nép, aki hozzám hasonlóan búvalbaszott és elégedetlen, és hallja, hogy minden másképp lesz, és hőbölög, de nem veszi a fáradságot, hogy utánanézzen, mért lesz nagyon szar, ha a GDP 3%-a fölé megy a hiány , és mért nincs más megoldás, mint a szigorú megszorítások.
Ha fölébredek reggel az ezer nyavajámmal naná, hogy inkább nem kapcsolom be a rádiót.