elindultunk volna itthonról, és azt vettem észre, hogy a húgom bámul valamit az eresz alatt, gondoltam fecske, mert az ereszünk tele van fecskefészkekkel. És közelebbről azt láttam, hogy két madár valamiért nagyon kapaszkodik egymásba, mintha bántanák egymást. Aztán még közelebbről kiderült, hogy az egyik gyakorlatilag fölakasztotta magát valami damilféleségre, ami a fészekből lógott ki. Mire sikerült elvágnunk a damilt, a fecske már alig élt, a másik ki akarta szabadítani, de az is inkább kárt tett csak benne. Már az eset előtt sem volt túl jó kedvem egyébként.
Egy Erdélyi József versben a fecske Isten madara, felőlem mondjuk Buddháé is lehet, én csak azt tudom, erős izgalmi állapotban annyit nyom körülbelül, mint egy szelet Medve sajt, és olyan, mintha a szemedbe nézne a fekete szemével. Otthagytuk az asztalon, mire visszaértünk, nem volt ott, talán létrejött.
Régóta sejtettem, hogy jó lenne fecskének lenni, de amikor ma a kezemben fogtam, csak akkor lettem biztos benne. Azért, mert könnyen fölkapja a szél, meg védett, meg fura érzést csinál, ha az ember a szemébe néz, meg ugye ha csillag nem lehetsz... Nem mondanám, hogy elérzékenyültem, - bár úgy tűnhet - inkább csak arra gondoltam tényleg, fecskének lenni jó. Huzalokban elakadni nem jó.
Egy Erdélyi József versben a fecske Isten madara, felőlem mondjuk Buddháé is lehet, én csak azt tudom, erős izgalmi állapotban annyit nyom körülbelül, mint egy szelet Medve sajt, és olyan, mintha a szemedbe nézne a fekete szemével. Otthagytuk az asztalon, mire visszaértünk, nem volt ott, talán létrejött.
Régóta sejtettem, hogy jó lenne fecskének lenni, de amikor ma a kezemben fogtam, csak akkor lettem biztos benne. Azért, mert könnyen fölkapja a szél, meg védett, meg fura érzést csinál, ha az ember a szemébe néz, meg ugye ha csillag nem lehetsz... Nem mondanám, hogy elérzékenyültem, - bár úgy tűnhet - inkább csak arra gondoltam tényleg, fecskének lenni jó. Huzalokban elakadni nem jó.
1 megjegyzés:
Egyszer hármasban sétáltunk, két barátommal.
Észre vettem, hogy a lány előtt van egy madár fióka. Ő nem vette észre. Épp felé lépett, mikor az utolsó pillanatban rászóltam. Már a madár fölött volt a szandálja.
A fiókának nem lett semmi baja. Szegény lány nagyon megijedt, napokig nem tudott volna aludni, ha hagyom, hogy rálépjen. Nem tudta volna azzal a tudattal lehunyni a szemét, hogy egy madár halálát okozta.
Tanakodtunk, hogy mi legyen. Én felvettem az aszfaltról a kismadarat. A lány telefonált apukájának, hogy mit lehet tenni vele? Vigyük haza? Etessük? Mit eszik egy ilyen apróság? Neveljük fel?
Aztán az apukája mondta, hogy csak tegyük le a fűre, a fa tövébe, és majd az anyja vigyáz rá.
Ott hagytuk.
Másnap arra jártam, és már nem volt a fa tövében.
Remélem tényleg nem egy macska ette meg, hanem visszakerül a fészekbe, ahonnan kieshetett.
Megjegyzés küldése