Geszti

Még kint van a karácsonyfa egy hangfal mellett. Szerencsére kezdem megszeretni. Dehát lehet nem szeretni egy kocsmát, ahol a csapos megkér, hogy te hozd be a söröshordót? Bevittük. Megittuk. Négy sör után vagy befordulok, vagy elkezdek tisztán látni. Tegnap az utóbbi. El akartam küldeni pár embert a picsába, csak, hogy tudják már mi a helyzet. De nem.

Két srác ült a mellettünk lévő asztalnál. Ők is söröztek. Szemüveges okosképű egyetemisták. Vigyorogtak egymásra, utánafordultak, ha elsétált egy-egy női egyed mellettük. Aztán az egyik elővette a telefonját. Huncut mosoly jelent meg az arcán, a másik szemébe nézett. Kíváncsi lettem, hogy mi következik. Megszólalt:

- Figyelj! Beírok egy számot a telefonomba, és te kitalálod, hogy prímszám-e.

Hát mi röghögőgörcsöt kaptunk, és sebtében elkezdtünk a pináról beszélgetni annak örömére, hogy nem is vagyunk akkora lúzerek.

Ja, és Levi! Nem felejtem el a megállapodásunkat. A február 5-ei Shakira koncerten sírva fogunk csápolni az első sorban, és ha felhív minket a színpadra, hogy adjon egy puszit elájulunk, és beesünk a tömegbe. Fergeteges lesz.