2009 legjobb lemezei (vagy inkább dalai)

Örülve jelentem be, hogy mostantól elkezdem címkézni a bejegyzéseket, ami később igen hasznos lesz, ha valaki zenét, klipet, netán saját szellemi termékeimet szeretné megtalálni a blogon. Juhéj.

És akkor tátátátám, következzen 10+1 az általam legjobbnak tartott lemezekből, 2009-ből. Nem mindenütt lemezcímeket, inkább dalcímeket szedtem össze, ha érdekel nézz utána.

+1
Kiscsillag - Légy szíves
Az év egyik legnagyobb csalódása volt a decemberi Kispál koncert az Expresszóban (a lefelé mutató tendencia betetőzése), de az Örökre című Kiscsillag lemez fantasztikus dalokat vonultat fel, férfiúi mélabú, magyaros elkeseredés ide vagy oda, mindig lehet sírva vígadni. De ha ilyen a zene és a szöveg, akkor felőlem!


10.
The Bird and the Bee - My love
A Bird and the Bee a basszeroslány és a billentyűs faszi duója köröket vert Lilly Allenre, mégse lettek annyira ismertek. Igazi vidámítós popzene!


9.
The Rakes - That's the reason
Pont megismertem és megszerettem őket, erre feloszlott a The Rakes. Pedig igen faszányos táncolós dögös rakendrollt nyomtak. 2009-ben jött ki az utolsó lemezük (egyelőre úgy tűnik).


8.
Junior Boys - Dull To Pause
Ez is egy olyan elektró lemez, amin nem volt kínszenvedés átrágni magam, hanem nagyon is felemelő élmény.


7.
Cymbals Eat Guitars - Some Trees (Merritt Moon)
Indie-hangulat, karcolós gitárok, és még karcolósabb (bénán örjöngős) ének, remek ritmusváltások, és a legtöbb dal kellemes meglepetéseket tartogat! Külön öröm, hogy néha a Pixies-re emlékeztet, ami nekem a kis szívemnek a csücsökje.


6.
Röyksopp - Happy up here
Odab*szós táncolós prütty egy olyan bandától, akit amúgy is korszakalkotónak tartanak a műfajban. Na én nemrég ismertem meg őket, és néha kicsit sok volt, de többnyire mégis mintha Miami beach-en sétálgattam volna, és nem úgy ciki módon, hanem vagányan. :)


5.
King Creosote - No One Had It Better
Inkább az alább is hallható nyitódal fogott meg, remek hangulatával. Persze, kicsit a megkerülhetetlen 80-as évek, kis szenvelgés, és egyetlen sor végtelen ismételgetése. Néha el kell engedni "dolgokat". :)


4.
Julian Casablancas - Out of the Blue
A The Strokes frontembere elég becsületeset dobbantott most az év végén, mert legalábbis nekem ez volt mostanában a legkiemelkedőbb indie lemez. Pörgős dalok, unott-vicces énekhang és egy kis keserédes melankólia. Jófiúknak-jólányoknak való. :)


3.
Yeah Yeah Yeah's - Dull life
Mivel pár éve nagy kedvenceim, bárki bármit mond, ennek az egész lemeznek (It's Blitz!) dobogón a helye. Karen O-ék kicsit diszkósabb lemezt hoztak össze, mint a legutóbbi, de még ezen is bőven volt helye a rockisteneknek való tiszteletteljes adózásnak. Dögööööös!


2.
Future of the left - Arming Eritrea
De még a Yeah Yeah Yeah's-nél is jóval dögösebb lemezt hoztak össze ezek a férfiemberek! A Future of the left olyan pontosan játszik minden dalt, ahogy a csillag megy az égen, és ezt itt jó értelemben mondom, nagytudású zenészek, beszólós, nagyon beszólós szövegekkel, elszállós gitárokkal. Odacsűr rendesen.


1.
Eels - Beginner's luck
Naná, hogy olyan valakinek adom az első helyet, akivel leginkább tudtam azonosulni. Nem a Beginner's luck a legjobb szám az Eels Hombre Lobo című lemezéről, de jól összefoglal mindent, ami mondani akar a korong: Még a szakállas, napszemcsis, pocakos rockerek is ugyanúgy tudnak szeretni, szenvedni, örülni az apró hülyeségeknek meg a többit, mint mások. Ezt most úgy kell érteni, hogy az Eels lemeze Wannabí, nagyon is az, ezt pedig imádjuk! :)