Zénó és Putyin

drámai költemény egy felvonásban

Szereplők:
Zénó – Levi teknőse
Putyin – Kriszta hörcsöge

Az asztalon alszik Zénó, az ékszerteknős egy terebélyes akváriumban, a vízből kiemelkedő kövön. Közben Putyin, a szíriai hörcsög izgatottan szalad végig a szobán, majd a Zénóhoz közel eső sarokban hangosan cincogni kezd.

ZÉNÓ
Ne dúvadkodjál már, az Isten áldjon!
Nem alhatok így se hason, se háton.
A hüllő már éppen elszenderedne,
s a csöpp nyugalma megzavarva rendre...

PUTYIN
Mire e nagy kényelmesség, barátom?
Már majd kicsattanok ha végre látom,
Hogy „Urasága” mocorogni kezd.
Bíz nem sokat, decibelnyi neszt
Nem kelt a maga súlyos léhasága.
Nem lehetne...

ZÉNÓ
Gondolj néha másra.
Ma mindenkinek annyi már a „bazmeg”,
Hogy mindenkit csak saját maga hat meg
És rohan nagy visítva a sarokba,
A másikat meg együgyűnek mondja.
A sok balek a földön kotorászik
Egy szív után, s csodálkozik, ha fázik.

PUTYIN
Én tökmagot és mazsolát kerestem...

ZÉNÓ
Úgy hazudik, hogy a szeme se rebben!
A tökmagot visítva kell keresni?

PUTYIN
És éhes hörcsögöt szabad kilesni?
Amúgy szerintem maga félreértett.

ZÉNÓ
A mindenit! A sértőből lett sértett!

PUTYIN
Én úgy hiszem, temérdek léhasággal
saját magára lesz csak rossz hatással.
S bár megvallom, hogy épp elszontyolodtam,
- Hisz nincs mazsola ebben a sarokban -,
Még mindig jobb, hogy itt is körbenéztem...

ZÉNÓ
A sírás-rívást ne várd, hogy megértsem!
Ha kalitkádban nem leled nyugalmad,
Nem lesz ám jobb a külvilági maszlag!

PUTYIN
Az intelmei – mi tagadás – szépek,
De nem hiszek egy ilyen vén hülyének!

ZÉNÓ
Mi? Jól hallom, hogy mit beszél a szád?
Most szétverem a suttyó nagy pofád!

Zénó leugrik az asztalról és kergetni kezdi Putyint.

PUTYIN (szalad)
Na gyere dagadt, úgysem érsz utol!

ZÉNÓ (fárad)
Á... Látszik, hogy csak nyelvelni tudol.
Úgy kicsinállak, magam is megbánom!

PUTYIN
Azt majd el is hiszem, de csak, ha látom!

ZÉNÓ (megáll, a lihegése abbamarad)

PUTYIN (aggódva)
Minek szalad, ha nem bírja a lába?

ZÉNÓ (alig ér ki belőle a hang)
Próbáltalak meggyőzni, de hiába.
Most meghalok, a sors lám míly kegyetlen!

PUTYIN (odaszalad, karjaiba vonja)
Ne menj el Zénó! Szívemnek egyetlen
Sugára voltál, lelkem őrizője.

ZÉNÓ
És ó be kár, hogy nem tellett még többre. (meghal)

PUTYIN
Óh istenek, hát eztet érdemeltem?
Nyugalmat lelni vágyok már a mennyben! (tőrt vesz elő, szíven szúrja magát)

Vége.