Sprite-oztam, persze ez általában nem jellemző. A józanság kivájta az éberség medrét (hosszú és nehéz), az udvaron naná, hogy előkerült a kis narancssárga doboz, és ha nem is negyven (hihi-hi-ha), azért így is vészesen sok fogy belőle. Négy óra is elmúlt, és a húszemeletes mögött már világosodott, egy sötét felhő alján égett a görögtűz, csak hogy adjunk a romantikának, leültem a lépcsőre, és jól estek az élet-szagok, de szégyen nem szégyen, irigy voltam a madarak nagy csivitelésére, nyitódott hát megint a kis narancsságra, hogy úgy csinálhassak megint tíz percig, ahogy annyi más ember, aki él. Klotyón írni elég kényelmetlen, de legalább ezzel is elment egy óra. Igen, nagyon nyers még.
1.
Este nagyon drukkoltunk a tónál,
hogy apa végre fog-e valamit,
de kicsit féltünk: hátha bedob minket,
hogy hátha durvábban választ csalit.
Később anyának lehetett szólni,
hogy ő takarjon be és ne magam,
mert jó volt, hogy a takaró szelétől
vacogtatni kellett a fogam.
2.
valahogy a csillár ma olyan szerettelen
nemsoká a nulla órás béklyó versenyen
üresbe váltva futja a századik körét
pislogáskor visszhangozva koppan a sötét
foltokból varrod szerelmes paplanjaimat
úgy borítod rám mint a horgász a csalikat
1 megjegyzés:
Szeretem aput és anyut. :) Nagyon emberközeliek az ehhez hasonló témájú írásaid.
Megjegyzés küldése