FB© is ROCK: Mostantól
renton blogja

szerda, június 24, 2009

Mostantól

írogatok a vpress.hu-ra is mindenféle kulturális jóságokat. Gyertek.

3 megjegyzés:

Mandula írta...

Én ezt javaslom előadásra:

VÁLASZTÉK

- Jó napot, asszonyom.

- Mit kíván a kedves vevő?

- Egy barna kalapot szeretnék venni.

- Milyen legyen? Sportos? Szolidabb? Széles karimás?

- Maga mit ajánl, asszonyom?

- Próbáljuk meg ezt... Könnyű, nem túl sötét, nem is túl világos. Ott a tükör, kérem.

- Azt hiszem, nem áll rosszul.

- Mintha a kedves vevőre tervezték volna.

- Mégis, ha nem fárasztom, mutasson egy másik fazont.

- Készséggel. Például ezt is nagyon merem ajánlani.

- Valóban, jól áll. Nem is tudom, melyiket válasszam.

- Talán egy harmadikat. Ezt nagyon sok vevőnk dicséri, és éppoly jól áll, mint az első kettő.

- Igaza van. Mi az árkülönbség a három kalap közt?

- Az áruk egyforma.

- És a minőségük?

- Merem állítani, egyik sem rosszabb a másiknál.

- Hát akkor mi a különbség a három felpróbált kalap közt?

- Semmi, uram. Nekem nincs is három barna férfikalapom.

- Hanem hány?

- Csak ez az egy.

- Amit egymás után háromszor fölpróbáltam?

- Igen, kérem. Ha szabad kérdeznem, melyiket választja?

- Magam se tudom. Talán a legelsőt.

- Azt hiszem, az a legelőnyösebb, bár a másik kettő sem lebecsülendő.

- Nem, nem... De most már kitartok a legelső kalap mellett.

- Ahogy parancsolja, uram. Jó napot.

Szerintem lehetne:) Én megnézném:)

Mandula írta...

Vagy ezt??? :)

A VÉGZET

Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család, apa, anya és két gyerek, mind pogácsakedvelők. Ha a mamának volt rá ideje, s kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát.

Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarirtószert gyúrt a tésztába. Ízre nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a négyen, az apa, az anya, a gyerekek.

Negyednap eltemették őket, s aztán összejött a rokonság, meg a közeli és távolabbi szomszédok, ahogy az már illik, halotti torra. Homoki bort ittak, s hozzá a maradék pogácsát majszolgatták. El is patkoltak mind, ahányan voltak.

A mentősöknek - az orvosnak, a két hordágyvivőnek meg a sofőrnek - már nem akadt dolguk. Csak fejcsóválva körüljárták azt a sok halottat, s mielőtt visszaindultak volna, megettek néhány pogácsát, ittak rá egy kis bort.

Kivéve a sofőrt. Bort nem ihatott, mert vezetnie kellett, a pogácsát pedig nem szerette. De ami még ott maradt a tepsiben, azt újságpapírba csomagolva letette az ülése mellé, hogy kárba ne vesszen. Jó lesz az még, gondolta, valakinek.

És most viszi!

:D

BéDé írta...

karaj a cikk!:)