A honi textil és bőripar fejlődése

az idomulás feltétlen fura
tetszetős és sikkes bálruha
összeeresztésén nézlek én
mint legkisebb derék szabólegény
a konyhafalra hímzett díszeket
amint kövér igazságot temet
az összes fölpüffedtebb sírhalom
hát szép igazságféle mondhatom
ahogy gazosodik mindig a zöld
alá igazodik mindig a föld
lesz majd a lélekző friss bálruha
s ahogy fölé hajolnak oly fura
a szemgödörbe szökkennő rököny
egy valóságcsatornán csöppnyi könny
szalad mint bomlott varrás a ruhán
megszelidíthetetlenül furán
már annyit láttam néha hordtam is
a belső cimkén mindig a hamis
logókba mártottam a lelkemet
és vártam hátha végre eltemet
mint ürességet vágy hogy itt legyél
hogy sokmindent akasztókra tegyél
száradni mondjuk kezdhetnéd velem
csak ne maradjon semmi meztelen
míg kaptafákra csúsznak az imák
hogy összepasszoljon a nagyvilág