A pszichiáterem

- ha lenne - azt mondaná figyeljek az apró dolgokra. A kisgyerek sem azért ragad le a részleteknél (úgy képzelem, mondana még hozzá valami ilyet), mert a gondolkodása túl körülményes, meg hát ez elég hülyén is hangzik, nem? Márpedig zúgó fejjel és Gollamot is lepipáló túlérzékenységgel (fényre, hangokra) nehéz magunkon kívül másra figyelni. Könnyező, vérágas tekintetünk nemigen akad meg piros, kötött sapkákon, vagy a sapkák alól kiomló hajtincseken. Száraz torkunkat aligha nedvesíti egy a sapkához passzoló cuki piros szövetkabát látványa. Oly szomorúak vagyunk az elmúlt év milliárdnyi elszalasztott nüansza miatt, hogy aligha derít jobb kedvre egy magányos "piroska" az állomás túloldalán. Nem, eléggé felnőttek vagyunk már ahhoz, hogy ne nézzük csodálkozva, ahogy egyedüliként lehuppan a jéghideg padra. Mit érdekel bennünket sokatmondó görnyedése, keresztbe tett lábai. Ugyan kérem, nem fogunk percekig bámulni egy lehajtott fejecskét, egy ismeretlen, szomorkás profilt, "ami" a nagy semmibe réved miközben rágyújt, majd motorikusan füstöt ereget. Maréknyi aprónkat számoljuk inkább, minthogy belehallgassunk a közte és a hajléktalan között éppen alakuló - feltételezhetően mérhetetlenül izgalmas - diskurzusba. Fikarcnyi meghatást, vagy együttérzést sem tanúsítunk sem a lány, sem a hozzá egyre közelebb somfordáló csöves felé. Talán éppen a telefonukkal játsszunk, mikor a lány végre ad neki egy-két százast. Nem érdekel , hogy kellemetlenül érinti-e, bosszankodik-e magában, vagy esetleg jólelkű teremtés. Még abban sem találunk semmi érdekeset, ahogy a hajléktalan megragadja a kezét, és finoman csókot lehel rá. Nem hallunk semmit a fülünkben tuccogó zenétől. Nem vesszük észre, hogy piroska szemünk láttára változott a buszmegálló hercegkisasszonyává és ezután eszünkbe sem jut lefényképezni, ahogy újabb cigijét szívja unottan, szomorkásan, egyedül, lehajtott fejjel. A legmerészebb álmainkban sem fogalmazódna meg bennünk ilyesmi: "köszönöm az újév legszebb pillanatait egy pirossapkás hölgynek, akinél narancsos másnaposság elleni üccsi és egy doboz marlbi volt elsején túlnan, vélem átellenben éppen".