Na jó, ez régóta

kikívánkozik, úgyhogy most leírom, aztán felejtsük el, vagy csináljunk úgy, mintha. Kapolcson az impro-esten volt egy szép, magas lány, aki végig figyelt, és az idegenvezetésnél is elöl állt. Szemüveges volt, ilyen divatos pici szemüvegre emlékszem, és hogy barna volt a bőre és mosolygott, meg nem jött zavarba a szemkontakttól, és én ennek örültem, úgy, hogy csuhaj. Nem tudom, látta-e a Mester és Margaritát, vagy az Örkényt, pedig esküszöm minden tapsrendnél veszettül kerestem és - mivel nem találtam - akadtak ilyen lekötözött bazmegek. Szóval ennyi, ez már több mint két hete volt, csak sokszor eszembe jut és ebben az esetben ugye nemigen lehet semmit tenni, olyanféle ez az eset is, mint a legtöbb eset úgy általában.
Na azért is akartam ezt most így kiadni, mert ha mégsem térnék vissza élve a dabronyi munkatáborból, és ide téved, hozzon már egy üveg Unikumot a síromra.