Logótervező pályázat

Hatásvadászat

Az

otthonom Csehov dráma, az életem tinivígjáték, a lelkem science fiction regény. Ezen gondolkodtam hazafelé (Pistu albija), amikor belekötöttem egy kóbor kutyába. Mivel az első "Na gyerünk, tépj szét!" után a kutya morogni kezdet a befejező "Lekvár vagy." kimondásakor már eléggé remegett a hangom.
A próbák ettől derűsebben folynak, tán még szeptemberben sor kerül a nyilvános főpróbára.

Kis magyarázat az új fejléchez

Nem Éva volt az első nő Ádám oldalán. Tudományosan bizonyítható. A történészek és Bibliakutatók régóta tudják, hogy több Héber mítosz szerint Ádám mellé úgy teremtett társat az Isten, ahogy Ádámot is teremtette, földből. Eredetileg szó sem volt oldalbordáról. Lilithnek hívták a nőt, aki mindenben egyenrangúnak tekintette magát Ádámmal, a közösülésben is, így hamarosan veszekedni kezdtek. "A nő így szólt a férfihoz: nem akarok alattad lenni". A férfi azt mondta: nem akarok alattad lenni, inkább feletted, mert megérdemled, hogy alul maradj én pedig felül. A nő így válaszolt: egyformák vagyunk, mivel mindketten a földből vétettünk, de nem hallgattak egymásra." (Nem vicc.) Lilith dühében kimondta Isten igazi nevét, ami egy 36 betűből álló szó, rajta és Ádámon kívül csak Mózes és Jézus ismerték ezt a nevet. (A név ismerete isteni hatalommal ruház föl, kimondása után a kimondó halottakat támaszthat fel, leprásokat gyógyithat, stb...) Ekkor Lilith fölemelkedett és elhagyta Ádámot, aki kétségbeesésében az Úrhoz fordult. Ezután került sor a híres bordaműtétre, és megszületett Éva, a hűséges és jó asszony, akinek szépsége nem vetélkedhetett Lilithével, de kitartott Ádám mellett, még akkor is, ha az alkalomadtán seggbekúrta. Csakhogy Lilith sem maradt tétlen, igazi gonosz démonná változott, több legenda is a gyermekhalál előidézőjeként, illetve a bűnbeesésre sarkalló kígyóként emlegeti, néhol magával a sátánnal azonosítják.

Egy nőt, aki a leggyönyörűbb és legbájosabb volt a teremtésben. Hm.

Első promó plakát

sokkal gyengébb lett, mint amilyennek akartam, de azért itt megmutatom. Várjátok-e?

(A kép kattintásra jó nagyra nő.)

Elég

pár napot itthon töltenem, és rögtön elkezdek földhöz ragadni. Ez nem összetévesztendő a két lábbal földön állással, inkább a seggen ülésbe süppedéshez tudnám hasonlítani. Az okokról egy sör mellett, ha érdekel. Ez az írás - itt alább - túl gyakran eszembe jut.

Kafka - Add föl! (1922)

Kora reggel volt, az utcák tiszták, üresek, a pályaudvarra mentem. Ahogy a toronyórát órámmal összehasonlítottam, láttam, hogy sokkal késõbb van, mint hittem, sietnem kell, e felfedezésemtõl megrémültem, elbizonytalanodtam utamban, nem ismertem még jól a várost, szerencsére akadt a közelben egy rendõr, odasiettem hozzá, és lélekszakadva kérdeztem tõle az utat. Mosolygott, s azt kérdezte:
- Tõlem akarod megtudni az utat?
- Igen – mondtam –, mert magam nem találom.
- Add föl, add föl! – mondta, és nagy lendülettel elfordult, mint aki nem akarja, hogy nevetni lássák.

Bárcsak

ne lennék ennyire hülye.

Szerelem

Reklám