Harmincnégy óra

Kedves Olvasó! A rentonblogja.blogspot.com ezennel közli Király Dániel, veszprémi egyetemista gondolatait a világról egy jóbarátok maraton miatt átvirrasztott éjszaka és egy azt követő lefárasztó nap után. Kérem, olvassák szeretettel!

"Kóválygok. Csúszom le a lépcsőn, kapaszkodom a korlátba. Nem azért, hogy vicces legyek. Azért, hogy nevessenek rajta, de nem azért, hogy vicces legyek.
Lehetek őszinte? Nagyon gyakran előfordul ez. Hogy nem akarok vicces lenni, csak annyit, hogy nevessenek rajtam. Tapasztalataim szerint az emberek szeretnek nevetni, és szeretik azt, akin nevethetnek. Ezért.
Néha kifordult belekről ábrándozom. Olykor megnéznék egy-egy embert belülről. Szembejönnek az utcán, és beléjük akarok látni, mert olyan izgatóan misztikus a belsejük előttem. Felnyitnám a hasukat, és kihúznám a beleiket, és megnézném, hogy igaz-e, hogy azokkal háromszor körbe lehetne tekerni valamit, már nem emlékszem, micsodát, csak azt akarom tudni, hogy tényleg olyan hosszú-e, és hogy végülis milyen hosszú?
Néha az is eszembe jut, hogy milyen lenne szopni. Mármint faszt. Orálisan kielégíteni egy férfit.
Bizonyára mindenki gondol ilyenekre, csak a legtöbben annyira prűdek, hogy nem merik bevallani maguknak.

Nincs gond a belekkel szerintem. Mondják, hogy egyszer mindent ki kell próbálni... Nem akarok mindent kipróbálni, de van, amit ki akarok. A fasszopás is ilyen. A béltekerés persze nem, az csak lázálom, de egy errektált pénisz izgató! Hiszen érezhetem, hogy én is a része vagyok ennek a nagy lüktetésnek, és ettől olyan szép az egész.

Ha most lenne nálam egy laposüveg, pálinkával töltve... Vagy talán mégsem.

Mindegy. Nem akarom, hogy megértsenek. Nem hiszem, hogy megérthetnek.

Köszönöm a lehetőséget.

Király Dániel"