fontos

nincsenek nagy dolgok

Mély

kb. fél óráig beszélgettem tegnap a fürdőben a csempékkel a vécén ülve
kb. fél óráig röhögtem azon, hogy Dani ma Barcsara megy
kb. fél óráig fésülködtem, mielőtt ma elindultam, és hát egyre-egyre rosszabb lett
lassan már nem jut időm semmire
fontos
ezeket a napokat át kell vészelni
lesz még fontos

Attól félek

(bár a visszaemlékezés elég nehézkes), több olyan momentuma is volt a tegnapi éjszakának, ami után ma szégyellnem kéne magam, nem egy ember előtt... Ti is így gondoljátok? Akkor szóljatok be Ferinek itt. Remek lehetőség. Meg ugye divat...

És csorog a nyála közben...

Hát mégiscsak

úgy alakul, vagy úgy alakítom, hogy mióta felébredtem semmi, de semmi másra nem tudok gondolni. Egy percet akartam, annyit akartam, hogy "Szia".
Vagy így a jobb. Én ezt nem tudom.
Most megint hány napig lesz még. Van a gyomromban valami, mintha ki akarna jönni, de igazából üres, fura, fura, fura. Komolyan mondom, minden olyan fura, hogy kezdek bekattanni. Na tessék, rajtam is kijön a "hülyeség kisajátítása szindróma".
Fura lehet, hogy van ki mellett felébredned, fura, ha nincs. Rinya. Basszam meg.

Kinek mi van a horgán?

Már írtam, hogy

meghívtak erre az irodalmi portálra szerzőnek, most 6-an vagyunk. Új Hangos névre hallgat. Arra kérném az irodalom után érdeklődő kedves lelkes ifjúságot, látogassa meg a users.cwi.hu/hangos weboldalat és regisztráljon, olvasson bele az írásokba. Egy már tőlem is fölkerült. Az oldal még kissé kezdetleges állapotban van, de valamiféle "élet" beindulása már ebben a kezdetleges atmoszférában is lehetséges, tehát kommenteljetek, véleményezzetek, jelezzetek, hogy ott voltatok, ne csak egy adat, egy IP cím legyetek a főszerkesztő számítógépének táblázatában. Tenkjú.

Filozófia

Pötyi üzenete:
puszta anyagból nem keletkezhetetett a világ
Feri üzenete:
ne kezdd...

Szerintem elég

furcsa, hogy az emberek mindent elhisznek, ami kijön a szájukon. Többnyire mégcsak nem is vezet jóra... Szeretlek.

Maguknak akarják

Őszintén szólva nem tudom, mióta megszokott a jelenség, én már jó ideje találkozom vele lépten-nyomon. Arról a van szó - és fogalmam sincs, hogy globális méreteket ölt-e -, hogy az emberek valamiért ki akarják sajátítani a hülyeséget. Minél többet nekem, szerzés központú társadalomban élünk, szerezz először is enni, aztán szerezz nőt meg házat, satöbbi. De hogy a hülyeséget is csak magának akarja valaki! Illetve olyat akar belőle, amilyen nincs senki másnak, egyedi, spéci hülyeséget akar. "Ne kezdj velem, hülye vagyok...", "Ne szeress belém, hülye vagyok.", "Ne kérdezz, hülye vagyok.", "Ha ez vígasztal, sokkal hülyébb vagyok mint te...", Hányszor és hányféle formában halljuk nap, mint nap. A javak nem jelentenek már semmit az embernek, a szerzés határfalait a földdel tette egyenlővé a globalizáció, és a kétségbeesett ember kénytelen a hülyeség ideájába kapaszkodni vasmarokkal. A helyzet alighanem tarthatatlan, cselekedni kell.
A Ferenc blogja ezennel ultimátumot tesz közzé, melyben kijelenti, elkötelezetten fog harcolni mindazok ellen, akik a hülyeséget kisajátítani, önnös érdekeik beteljesítésére felhasználni kívánják. Mindazokat érinti az ultimátum, akik nem látták és nem látják be, hogy a hülyeség mindenkié, az alapvető polgárjogokkal karöltve. Ezt tartsátok szemelőtt, és éljetek e szerint.

Ferenc Blogja Underground Mozgalom
"Tudom, sapka, sál..."

Ezt most

Banánhalék ibolyás bejegyzésére válaszul:
Ma elbeszélgettem anyukámmal, és azt mondta, ha én egyszer szerelmes leszek, az sokáig fog tartani, legalábbis több, mint 8 + 20 + erre már nem emlékszem mennyi évig. Úgy vettem ki, hogy ez valami genetikai örökség lehet. Mért nem örökölhettem én is simán szívritmuszavart vagy végbélrákot, mint a többi rendes ember...

Vessünk most

egy pillantást erre a képre, melyen azt magyarázom a hölgynek, milyen volt, amikor egy hátizsákkal beutaztam egész Nyugat-Európát. Alig emlékszem már, talán 74 őszén készült a fotó, legalábbis a tévé típusából és a kép minőségéből (feltehetőleg Smena 8M) erre következtetek. Na mindegy, a lényeg, hogy eszembe jutott a fesztivál, a szabadság, a bortubívájd, a ródtúdöhell, minden. Jön a tavasz. Évszakokat soha nem várok, legszebb a köztesség... 1974! Épp csak bimbódzott még a szerelmünk, az őszi nap lágy fátyolt terített a búzamezőkre, aztán váratlanul kitört a nagy nemzetközi olajválság, a valutám elértéktelenedett, a nőm meg otthagyott. Abban az évben romlott el minden.

Álmomban

Pokorni Zoltánnal vitatkoztam az oktatási reformokról. Egyszer csúnyán beszólt, pár perc múlva visszabeszóltam neki, arra már nem emlékszem, konkrétan mit, de arra igen, hogy azt válaszolta megbánóan és a jegyzeteibe mélyedve, hogy "Na igen..." Ez a többszörösen képtelen szitu meglepően jó kedvre derített álmomban, no azért nem annyira, mint amit utána álmodtam, és amit nem mondhatok el, mert szégyellős vagyok, meg mindenki tininek fog nézni, ha kiderül, hogy álmomban Christina Riccivel kefélek. Hopsz.

Új mese a megosztón!

Más.
Az utóbbi hetekben már két irodalmi portálra kaptam meghívást, csak úgy, mert valamit valahol olvastak tőlem. Van akinek úgy nő az egója minden kis apróságtól, mint a szuperjég szilánkok a tengerben. Az irigylésre méltó. Mert nyugalmat szül, és még satöbbi. De azért én is örülök.

Későre jár

a tó is alszik már, de én nem. Inkább belefröcsölöm a művészlelkemet az álmos szemetekbe ezzel az új torzszülöttel, amit most jött világra.

tapogass le egy lézerrel nevetve
mert tapogatni szomorkás a vaknak
foglalj egy hozzám illő képkeretbe
hogy éke legyek kijelölt falaknak

keresd ki az iwiwen hogy szeretsz-e
én kikerestem mennyire akarlak
mint klikkelés lakatra zárt kelepce
a képeiden mások sem zavarnak

csak hadd legyek én is a kartotékba
egy akta aminek sorszáma van
csak centire vagy súlyra mérhetően

csak kis szalag nem nagy videótéka
hogy kivehessen kinek álma van
csak izgalmasan könnyen érthetően

Torzszülött mert bőven lenne még mit foglalkozni vele, foltozgatni a sebeit, de szerintem már nem fogom. Csak unatkoztam. Csak jelentkeztem. Csak gondolkoztam. Csak feledkeztem. Fú, nagyon rápörögtem a lírára béjbe, ugye ti is érzitek? Petrarca, álmomban sörözni fogunk...

A készülő

meselemezhez fölkerült a harmadik (vagy negyedik, talán a loveforevör is benne lesz) mese is a tárhelyre, ide:olvassátok, véleményezzetek ezt is, meg a többit is. Vegyétek el a projekttől a kedvem, köszi. Ne... Persze, ne...