Az, hogy

ütöm a monitort, és hangosan bazmegolok egyedül a szobában, mert nem jön be az iwiw, az mit jelent?
Akartam a Ken Parkról írni, de már nincs kedvem. Szükségem van egy eszközre. Kell egy eszköz.
Ünnepélyesen bejelentem, ma ismét algopirin + bor napot tartunk.
Még csak annyit, hogy

Kérlek... Kérlek János... Legyen vége...
hohohóóó nos még csak annyit plusszban, hogy

sanyi bácsi is megmondta régen
itt csak az nem fél aki remél
annyi helyen féltem én már kérem
mit nekem a szarvas csárda tér

nem hiszem, hogy jó vége lesz, kettőspont, zárójel kinyitva

Nem tudok

rájönni, hogy az, hogy olyan emberekkel kóstoltatok valami színházi magatartásfélét napok óta, akiknek lövése nincs arról, mi a színházi munka, az most nekem jó-e vagy sem. Vajon akkor is meglenne ez a kellemetlen érzés minden próba után, ha hiperintelligens elitsulis színészgyerekekkel dolgoznék? Akiknek teszemazt nincs ott az anyukája, hogy ellásson olyan hejdezseniális, világmegváltó tanácsokkal, hogy "Szerintem most egybe menjünk végig az egészen, hogy lássuk, hogy megy." Minden csatát meg tudok nyerni és nem hitetik el velem, hogy amit kitaláltam szar, még akkor sem, ha néha nagyon ezt akarják. A nap párbeszéde:
- Van akinek otthon is dolga lenne ám.
- De tudtommal itt is azért vagy, hogy dolgozz, nem?
Hörr. Ideális lelkiállapot a Ken Park megtekintéséhez? Kezdem.

Ma sem

fogok tudni aludni, ez teljesen nyilvánvaló, a helyzet csupán annyi javulást mutat, hogy már így készülök. Terveim szerint kb. hajnali négyig Youtube videókkal fogom múlatni az időt, nehogy magammal maradjak kettesben. Az olvasás azért nem jó ilyenkor, mert halk. Egyébként hé, honnan jön ez a magány vagy mi? Hát ejjj, no, már mindjárt mosolyra fakad itten a szám, méghogy magány, no. Na de ilyet! Aki magányos, az érezze magát bűnösnek, legalábbis butának. Mittudomén, hogy intelligencia kérdése-e. Az a szar, hogy aki folyton magányosnak érzi magát, azzal könnyen előfordulhat, hogy az is marad. Vonnegut, Isten nyugosztalja, sokszor foglalkozott a sorsát önkéntelenül is eleve elrendelő, magában nem hívő emberek világával. Mintha ezt tukmálnák belénk mostanában. Hogy aki magányos, annak van valami komoly zizije. Lehet. Ezen a vonalon haladva pedig máris meg van erősítve nagymamám egyik kedvelt versikéjének mély eszmei mondanivalója
"Aki fázik fagyjon meg,
Aki beteg haljon meg"
Én még hozzá szoktam tenni egy sujjjujjujjujuujjt, ha énekelgetem.

Háromnegyed öt

Világosodik mindjárt. Soha nem voltam még ilyen friss és derűs, továbbá elég régen láttam már ilyen messzi és szép távlatokat derengeni a horizonton. Lófasz. Na, ezután már csak elalszom.

Néha pedig a szexről beszélgetünk...

feri üzenete:
Gabci, én tökre lávollak téged
Táth Gabi üzenete:
én még jobban lávolnálak, ha nem hívnál így fercsi
Táth Gabi üzenete:
:)
feri üzenete:
hihi
Táth Gabi üzenete:
na akkor...
Táth Gabi üzenete:
nyalás? :)

kicsit később

Táth Gabi üzenete:
de ezt célzottan kell csinálni
feri üzenete:
?
Táth Gabi üzenete:
itt még annyira sem mindegy, h hova dugod
feri üzenete:
tudok célozni
Táth Gabi üzenete:
ugye jól érzem, h már nem a hangfak témánál vagyunk?
feri üzenete:
sose voltunk annál
feri üzenete:
sose voltunk anál

Beszél, aki keres

Épp az imént

mondtam le, hogy egy albérletbe kölözzek három kedves, szép lánnyal szeptembertől. Feri most megy fejet falba verni és átértékelni az életét.

Elkezdtük,

és élveztem, hogy hatással tudok lenni emberekre, hogy akik egy darabig dacolnak, azokat is rá tudom venni szépszóval, hogy együttműködjenek velem, meg egyáltalán, hogy rendezni jó és az előadás talán tényleg tud majd működni. Persze nagyonsok munka van még vele, de bármennyi is, én mostmár eléggé fölpörögtem ahhoz, hogy ne adjam föl. Akkor se, ha a végén egy halk, nemszemembenézős köszönömöt fogok csak kapni elismerésül. Én meg nekik köszönöm, hogy csinálhatom. Ha kideül, hogy kapnak tőlem valamit a srácok, boldog leszek. Én biztos, hogy kapok. Várom a holnapot.

Már megint

mindjárt fél négy és még mindig minden hamis, és mind itt zsong. Légyszi valami legyen már. Mért múlik mindig minden rajtam?

Na, ki a mentálisan instabil?

feri üzenete:
ööö
feri üzenete:
Dani?
Dö üzenete:
igen
feri üzenete:
huh... akkor semmi

Ma este elkezdem

megrendezni a valaha volt legmulatságosabb István a király átiratot. Csakhát nem azért és nem ott lesz mulatságos, ahol én akarom. Egyébként amíg a filmet nézetem tág pupillákkal és szövegkönyvvel az ölemben, elhatároztam, hogy ha valaha színházzal fogok foglalkozni, én a büdös életben nem csinálok rockoperát. És nem azért, mert eleve halott a műfaj, hanem azért, mert nem értem, nem vagyok képes befogadni ezt az erőszakkal összekevert felszínes kultúrakatyvaszt. Szinte minden ott és akkor történik, amikor a legirritálóbb a számomra. A Bródy szövegei természetesen kellemesek, és talán ez az egyetlen érdekes kérdés a számomra, hogy fognak majd hatni elmondva, éneklés helyett. Persze azt is tudom, hogy akaratlanul is önmaga paródiájáváé fog válni a dolog, de az még nem is zavarna.

Erre is van időm

Nagyapa

nagyapa néha kiült a borospince elé a fűbe
letépett egy pitypangot az ingzsebébe tűrve
leste a határban ugyan hogy széledtek széjjel
a furcsaságok meg felhők oldalán az éjjel
színeiben mindig mindig volt valami másabb
szín s a szagok is mindig másképpen jártak
arra ahol nagyapa átment a patak fölött ritkán
elmerengett a szitakötőkön miközben a bicskán
már odébb csúszott a szalonna pár csepp zsíron
amíg nagyapára várt hogy újat kanyarítson
a világból ami ugyanúgy érte ott minden este
mintha kergette volna naphosszat hogy nyesse
már fürgébben a darabokat öreg mert elfogy
mielőtt még elég lenne elfonnyad a kert ott
hátul a pince mögött sütött a hold és néha
csillogtak a levelek míg átugrott egy béka
nagyapa koszos csizmájára folyt a fény és
az égen vibráló göncölszekér is a lépés
irányába forgott el a hajnalpír nyitányig
végigtolt a szekerében sok sok nagyapányi
csillagot majd meghalt egy kórházi ágyon
azt mondta vigyázzunk s én azóta vigyázom
mert a határban felhők és furcsaságok sírják
hogyha lehet s arra járok hozzam el a bicskát

Ö. Heló, sziasztok,

nem tudom, hallottátok-e, de a termodinamika első alaptörvénye (ami mellesleg egyike a legfontosabb, legalapvetőbb és legjobban bebizonyított törvényeknek) szerint van Isten. "Mivel természetes folyamatok nem hozhatnak létre energiát, ezért az univerzumban levő energiát csakis egy, a világegyetemen kívül álló hatalom hozhatta létre."
A második törvény kimondja, hogy a világegyetem nagyjából olyan, mint bizonyos "gyengének" tarott emberek élete, "visszafordíthatatlanul halad a maximális rendezetlenség irányába." De így, hogy ezeket olvasom, kicsit úgy érzem magam, mint egy régi novellám eltévedt főhőse (Ügyfélszolgálat). Végülis az erről szólt. Nem is tudom, belemagyarázhatom-e a termodinamika második alaptörvényébe az eleve elrendeltetettség fogalmát. Illene észben tartani ezeket a dolgokat, mert akkor valami elképesztő nyugalom szállna meg minket. Mennyi drog, Istenem, és mi mégsem akarjuk használni őket.
Ugyanakkor aggasztó, hogy a termodinamika "sziklaszilárd" törvényei nem egyeztethetők össze az evolúcióval, mert az éppenhogy a tökéletesség elérésére törekszik. Elvileg.

- kicsit más -

Nos, a világegyetem keletkezéséről szóló modellek, - melyeknek létrejötte tudtommal (talán) csak a vöröseltolódás (az csillagok fénye a Földről nézve eltolódik a vörös irányába, ebből arra következtetnek, hogy a világegyetem tágul, fizikusok szerint kb. úgy, mint egy lufi) felfedezésének köszönhető, - csakugyan mind hibásak lehetnek. A mindig egy pontba összezsugorodó, majd hatalmassá terebélyesedő világegyetem képe szintén a termodinamika ellen érvel, hiszen, itt mindig újra rendezetté áll össze az anyag. Feri szerény véleménye szerint az örökké táguló világegyetem elméletére talán könnyebb ráilleszteni termodinamikánkat és Istent is.
Na jó. Igazából csak nem tudok aludni.

Meghasonlott

?