úgy érzem tartozom egy bocsánatkéréssel azoknak, akik hónapok óta feljárnak ide, olvasni ezt a blogot. És meg is kéne köszönnöm nekik. Na nem azért, mert én bármikor is híve voltam a mentális maszturbációnak, (a valódi meg olyan távol áll tőlem, mint Makkó Jeruzsálemtől) hanem azért mert annak ellenére csináltam itt emófosos blogot, hogy bárki kérte volna, mondhatni saját öncélúságom miatt. Aki pedig ilyen gondolatok közlésére használja a blogját, az egy faszaladár, (igen, ez saját) már ha megengeditek nekem a radikális nyelvhasználatot. Én nem akarok faszaladár lenni, lehet, hogy nem is voltam, de nem is akarok. Nem lesz semmiféle arculatváltás, Pálfordulás, nem fog a pepsi coca kólává változni, csak igyekszem összekapni a blogot a jövőben. Annyi, hogy legyen is miért idejönnötök, és ne csak valami faszaladár faszkodása menjen orrba szájba. Ja, lehet, hogy csúnyán se kéne már beszélnem, mer már nem király. Dehát elmondtam én már párszor, hogy alapvetően egy régimódi ember vagyok, valahogy benneragadtam a tinédzserkorban, és ott olyan jó, hogy (akár hiszitek, akár nem) még húsz évesen is hiszek ilyen orbitális marhaságokban, hogy szerelem, barátság, tisztelet, faszomtudja még mi... Írva lesz róluk, biztosan.
Na, szóval köszi, és ahogy nem régimódi emberek egymásnak mondják, respekt.
Maradok hűséges faszaladárotok:
Ferenc
Na, szóval köszi, és ahogy nem régimódi emberek egymásnak mondják, respekt.
Maradok hűséges faszaladárotok:
Ferenc
