Kimentem a

spájzba, és ezt láttam bent:Legjobb lesz most azonnal angolosan távozni.

Szerencsére

Veszprémben leszek, így le kellett mondanom arról a tervemről, hogy a szilveszter éjszakát itthon töltsem a sötétben ülve, és ezzel vacakolva. Most mondjam, hogy nagyon fáj?
Emiatt kellett megválnom régi álmomtól is, ami az ország első blogbejegyzése lett volna 2008-ban, csak itt, csak akkor, csak nektek. Már a szövegét is jóelőre kigondoltam: Pina.
Ja és majdnem elfelejtettem csak így hidegen közölni, hogy életem eddigi legjobb éve volt. Nem ironizálok.

Szívemben bomba van

Sose volt metropoliszban sose volt férfiak és nők között sose volt romantikák, kedv, remények, lillák, avagy Budapest Bár Volume 1... Ajánlom hallgatásra.

Kishíján elaludtam

de szerencsére ez a veszély már nem fenyeget. Most megyek, és hátomszor tükörbe "kampókéz", meg vannak egyéb kívánatos időtöltések.
Nagyfarkú négerekkel állni a szélben,
szigorúan ébren, szigorúan ébren...
Meg azt mondani, hogy óh, nincs tovább. Hát az nem te mondod meg... Illúzió. Apropó Illúzió...
"Kicsikém, maga a kokainom,
maga a heroinom,
maga a krekkem
Kicsikém, ha magát símogatom,
az az én szülinapom
a bónusz trackem..."
Hol a Szeles Hegy, hol van Szent Ágoston könyve, hová, hová tűntél kedves vulgaritásom. Apropó vulgaritás.

Petőcz András - Torzó

Red road

Kelecsényi tanár úr órái óta biztosan tudjuk és lelkesen hangoztatjuk, hogy Lars von Trier dogmafilmes "iskolájában" megtanította egy egész rendezőnemzedéknek, hogyan találják fel újra a spanyolviaszt. Természetes fény, handycam, minimál zene és kész is a dráma? Nem hinném. De azt kell mondjam, valami mindenképpen van benne!
A Red road rendezője (Andrea Arnold), meglepő hitelességgel ábrázolja a skót gettó világát valahol Glasgowban. Nagy divat manapság a dokumentarista jellegű film, de kevés rendező tudja hitelesen vászonra vinni. Ez a film kérem, nagyon is igaz lehetne szerény véleményem szerint!
Jackie nagyon szomorú nő. Szinte a feltűnése pillanatában tudjuk, hogy karaktere tragikus fordulatok sorozata folytán lett olyanná, amilyen. A hatalmas térfigyelőrendszer monitorjaira révedve mosolyog és szórakozik az utca emberén, vagy épp rendőrt hív egy az orra előtt (képernyőn) történt késelés miatt. Talán ezért nem torkollik élete a tökéletes nihilbe. Talán már bele is torkollott. Elejtett apró információkból csak sejtésünk lehet az egykori Jackie-ről. Aztán egy nap meglát egy férfit az egyik kamerán keresztül és követni kezdi. Ismét elejtett infókat vadászunk. Mi, a nézők. És ezért jó film a Red road. Csak annyit árul el egyszerre, ami elég ahhoz, hogy félhomályban matatva viszonyulni próbáljunk valahogy Jackie-hez.
Nem szeretnék spoilerezni. A találgatás élményén túl van itt naturalista szexjelenet, komor és egységes látványvilág, igazi, velős dráma és thriller. Okos műfaj (ha lehet műfajnak nevezni), okos filmje a Red road, amely mellőz bármiféle drámai naivitást, és a dogmafilm eszközöket pont úgy és arra használja fel, amire kell. Ajánlom. Nem karácsonyra, nem gyerekeknek.

De van

Látom a pápát. Megáldja a tömeget. Egy másodpercig koncentrálnia kell, hogy el ne veszítse az áhítatot, de elég csak szétnézni. Klassz mankó, klassz mankó.
Látom a pápát. A karácsonyra gondol és a Bibliából idéz. Megbotlik a nyelve. Arra gondol, hogy ez is csak egy mondat, ez is csak egy nyelv. Tovább mondja.
Látom a pápát. Remegő emberek között sétál. Némelyik kishíján megfogná, megérintené, mint annak idején a tinilányok Mick Jaggert. Egy idős néni mellett lépdel. Ránéz, olyan lassan megy, hogy éppen oda tudja súgni: "Tudja, nincs is Isten."
Látlak téged. Azt mondod "Figyelj, nem éri meg."
Látom a nénikét. Azt mondja: "De van."
Látom magamat. Nehéz ember. Ha rámülnék, meg se bírnék moccanni.

A fantasztikus négyes és az ezüst utazó

Kedves férfitársak, a társadalom nemzőképes hím egyedei! Ugye mindanniyan ismeritek azt az érzést, amikor odamész a pulthoz, kikérsz egy hubertust és ahogy a csaposlány megfordul, észreveszed, hogy a csípőnadrágja nagyon is csípő, a farmerből, az öv fölül kikandikáló tetoválás pedig igencsak megmozgatja a fantáziát. És ekkor a lány megfordul, és azt mondja: "Nyolc negyvenet kérek szépen!" Te pedig mosolyogva, mint egy kisangyal perkálsz oda neki 840-et, és fel se tűnik, hogy mennyire le vagy húzva.

Na, pontosan ez a helyzet A fantasztikus négyes és az ezüst utazó című nagyszabású szarral. Nézed Jessica Alba vállait, meg ajkait, a tűzember vagánykodását, a ezüstember mogorva arcát, és pár pillanatra elhiszed, hogy mindez elég ahhoz, hogy neked egy kicsit is jelentékeny moziélményben legyen részed. Hát nincs. Ez a film annyira pénzszagú, és átlátszó, hogy azt kell mondjam, mindannyian jobban örülhetünk egy Jessica Albáról ledécézett profi fotósorozatnak a vincseszterünkön, ami jóval kevesebb helyet foglal, ráadásul dollármilliók, hírverés és ócska képmutatás nélkül, (meg ugye érdek nélkül) tetszik.
beszúrva dec. 27 - 12:47
Ami az egyetlen erénye lehetne a filmnek, abból szintén teljesen megbukik. Gykorlatilag semmiféle akcióra nem tudok visszaemlékezni. És nem a trükkök minőségével vagy mennyiségével van itt a problem, csakis a fantázia, az ötletek teljes hiányával. Ezt a filmet olyan rendező kezébe kellet volna adni, akinek vizuális érzéke már önmagában elég a feszültség keltéshez, mindenféle pixelrobbanás, higanyember vagy Jessica Alba nélkül.

Az előbb

megintcsak mély filozófiai vitába bocsátkoztam - ezúttal az ágyammal -, Már egész ügyesen képzelem szemeknek benne a kör alakú mintát.
Egy régi német rajzfilmet mutattak nekem tegnap a youtube-on. Sorozat, nálunk is adták, az a címe, hogy Egér a Marson. Ez az egér kurvára egyedül volt az egész Marson, és idejét többnyire azzal töltötte, hogy a magányossága és az éhsége miatt sajnálkozott. Volt egy rész (ez láttam tegnap), amiben lábnyomokat talált. Elkezdte követni őket. Olyan nagyra hízott a soksok cukorkatermő fától, hogy pár perc alatt körbeért a bolygón, és rá kellett jönnie, hogy a saját lábnyomait követte. Ekkor keservesen sírni kezdett, és az így képződő patakokból cukorkatermő dús ligetek sarjadtak, aminek úgy megörült, hogy nem is sírdogált többé.
Nehéz tanulságot levonni, ugye? Javaslom vessük el a germán szkriptvrájter tehetségtelenségének ötletét, és józan paraszti ésszel próbáljuk meg. Ha mohó vagy, elhízol és nem lesznek barátaid. Ha elhízol, jelentős változás megy végbe saját, és az alattad található sárgolyó tömege ill. mérete között. Ha nincsenek barátaid, fűtől-fától azt reméled, hogy a barátod lesz. De mindenre van megoldás, ez pedig a teljes kétségbeesés, mert egy tökéletes idegösszeomlást követő kezelés után újrabútolva kezdhetsz másik életet.
Most az jutott eszembe, röhögnöm kell Pötyi két hónapján. De ez nem vág témába. Inkább írok arról, mire jutottam még ma este az ággyal való beszélgetés során. Vagy inkább nem írok semmiről.

Karácsonyi felemás élmények

A rossz:

Invázió (2007)

Jack Finney testrablós regényének sokadik feldolgozása Oliver Hirschbiegel rendezésében szánalmas kis akciófilmecske, mely feminista hőst csinál az agyonpúderezett (így tényleg nagyon szép) Nicole Kidmanből és harmatgyenge feszültséggel vezet minket végig egy teljesen kiszámítható, érdektelen sztorin. Készülhetett volna 20 évvel ezelőtt is, ez így ebben a formában egy döglött film.

A jó:

Vaskabátok (2007)

A Shaun of the dead készítői egy sokszornézős, sokszornevetős, okos vígjátékot tettek le az asztalra. Imádom az angolok humorát, imádom a fő és epiződszereplők arcait, és imádom a könnyedséget, ami átitatja az egész filmet. Ez az, amit amerikai vígjátékban szinte soha nem látni. Nem tudom, hogy a profizmus, a rutin, vagy egyszerűen a kiváló humorérzék inspirálta a mozit, de ezek azok a karakterek most, 2007-ben, akikkel bármikor szívesen meginnék egy korsó sört. Csak hát egy sör nem sör...

És a csúf:

Arc (1995)

Gyerekfejjel nagyszerű filmnek találtam a világtól elszeparált albínó srác történetét. Adott ez a szegény fiú, aki adottságai révén azt csinál az árammal, amit akar, kívülről tudja az összes könyvet, amit valaha elolvasott, és minden mondata, vagy cselekedete egy csoda. És adott a feltétlenül gonosz és buta világ, tele agyatlan amerikaiakkal, akik nincsenek felkészülve Powder üzenetére. Igen. Mai fejjel már csak egy patetikus Save the Earth himnusznak hangzik. És van még valami, amit gyerekként nem vettem észre. Mary Steenburgen (Vissza a jövőbe III, Philadelphia...) egy idegesítő ripacs. A főszereplő alakításával viszont szerintem semmi baj nincs, tökjó.

ünnePINAp

Nehéz megszólalni...

szeretlek

Még az esély is

neletylése
neletylése
neletylése
neletylése
neletylése
esélytelen
esélytelen
esélytelen
esélytelen
esélytelen

Kevés attól hatásosabb

olvasmányélményem volt az utóbbi időben, mint amikor Kilgore Trout utánakiáltja a távolodó Vonnegutnak, hogy "Fiatalíts meg!" Kicsit fáj, de kicsit meg is nyugtat. Ha a betépett, tökremenőben levő Bérczesi Robi lennék, azt mondanám: "Egyformák vagyunk, mint a galambok."

Hát igen,

tartás az sose volt bennem, de ha ez számít (és miért ne számítana), tartármártás az volt. Szerintem legalább annyira jó. Hiszen az íze még jobb is...
Most ne beszélgess velem.
Feri üzenete:
Kitaláltam egy új káromkodást
Levi üzenete:
?
Feri üzenete:
"Neked meg a zsidóságibuzeráns cigánykurva anyádat!"

I am legend

Hát ezt se moziban láttam. Pedig elmennék rá. Pedig zombifim. Komolyan mondom, Az ember gyermeke óta ez az első (látványos, méregdrága...) hollywoodi mozi, amit mindenkinek ajánlani tudok. Velejéig hollywoodi egyébként. Populáris, egyszerű, giccses, szájbarágós. De. Az I am legend annak bizonyítéka, hogy ezek a fogalmak a közhiedelemmel ellentétben nem azért váltak hollywood állandó jelzőivé, hogy könnyebben hülyét csináljanak belőlünk, hanem hogy szórakoztassanak. A film egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége.
Will Smith egyedül van. Talán az egész világon egyedül. Nappal New York üres utcáit járja egyetlen társával, aki egy kutya. Puskával sétál el egy kopott superman reklámtábla előtt, szarvasokra vadászik a főutcán. A látvány elképesztő. Soksok CGI elem, de mind ügyesen beépítve. Egyáltalán az egész film precíz munka, jók benne az arányok és a szereplő(k), akik (horrorhoz már-már méltatlanul) nem csinálnak semmi értelmezhetetlen maflaságot.
Azt mondtam, arányok. Azért tetszett nagyon, mert a mérleg nyelve nem az (egyébként vagány és kifogástalan) akciójelenetek oldalára billen, hanem inkább a Bob Marley rajongó, kirakatbábúkkal társalgó hős totális magánya felé. Ez az, ami (a 28 nappal későbbnél jóval direktebb módon) okot adhat az elképedésre. És hatásvadászat ide vagy oda a képek olykor annyira hatásosak, hogy elképedünk. Még akkor is, ha megmosolyogtató a tény, hogy az egyetlen ember pont egy tudós, aki az ellenszerért küzd. Még akkor is megbocsátom, és azt mondom, nem egy buta film.Erős ingert érzek például a finálé lespoilerezésére, mert üt. Ez következik. -> Megvan az ellenszer. Will egy üvegfal mögött reked, a másik oldalon száz zombi. Épp betörni készülnek az üveget. És Will szakadatlanul kiabálni kezdi feléjük: "én segíthetek, nem értitek?!". És nem értik. Mekkora, de mekkora befejezés lenne, ha ezen a ponton érne véget a film! A záró jelenet persze szintén tipikus hollywoodi lesz, na azt lehagytam volna. Dehát kit érdekel. Ha volt pár gyermeki élményed (mert nálam volt izzadt tenyér, fölnevetés, csodálkozás), úgyis mindent megbocsátasz a Warner Brosnak. :)
A film januárban jön, enyém az ország első kritikája, hihi.

Szanatórium

Sétáltatnak kórházi köpenyben zöld fű mellett, kemény betonon, délután van. Sárga lett a nap és az öntözők sugarában szivárványok képződnek. Ahány öntöző, annyi kis privát szivárvány. Minden kis szivárvány a derekadig ér, látod a végét is, az elejét is, a közepét is. Nincs semmi a végénél, azaz mégis van, csoda. Nedves fű. Az öntözők vize nem érhet a szűk betonmezsgyére, a fűre lépni tilos, a nővérke kezében erős nyugtató injekció, Bufimorf 10 Mg/Ml, ilyen kedves neve van, hogy Bufimorf, a nővérke neve is kedves, legyen mondjuk... Nincs.
A szigorúan vett magas hegyek, patakok, pisztrángok, pinák projekt nem éppen egy Manhattan projekt. Nincsenek német kémek körülöttem, nem vagyok időhöz kötve, akkor miért esélytelen a gyógyulás? Biztos Teller Ede hiányzik. A Manhattan projekt sikerült. Little Boy azt mondta: "Viszlát bús hétfő". Mondani én is tudom: Viszlát bús hétfő. Little Boy vezetékei jobban össze voltak forrasztva, mint az enyémek, ezért tudott elindítani dolgokat, véget vetni dolgoknak, gerjeszteni dolgokat. Little Boy jó gép volt. Teller Ede pedig humanista tudós. Azt mondta, felrobbanthatják 10 ezer méter magasan, senkinek semmi baja, éppcsak nappali világosság az éjszaka közepén fél percig. Teller nem akarta, hogy odadobják a japánoknak. Én sem akartam volna. De én nem számítok, mert a vezetékeim, meg a vegyszereim rosszak.
A délutáni Nap, séta közben egy hatalmas, messzi Little Boy. Teller Ede pedig az Isten. A szivárvány pedig csoda, akárcsak a nedves fű. A Bufimorf az ördög, a nővérke pedig egy kurva. Gyógyulok-e? Vagy "kurvára ki van jelölve a sors", vagy csak "Így megy ez."

Return of the Feri

Mert az élet olyan, mint egy Leslie Nilsen film. Annyira szar, hogy az már jó.

Sodor

Zsófi
Úgy sodortam, hogy egyet előtte, egyet meg utána is el tudjunk szívni.
Feri
Nagyon kedves. De én csak utána gyújtok rá.
Zsófi
Hát, én azért elszívok egyet előtte is.

mi lesz ezzel a világgal
A vár fele sétáltunk egyénként. Leíró zh. Nem vagyok egy egyetemen parázós alak, de most az egyszer adja az ég, hogy sikerüljön...

Nem tudom

hogyan maradhatott ki eddig az életemből. Végre megtaláltam azt a zenét, ami bármilyen körülmények között képes mosolyt fakasztani orcámra. Kárpátia.

"Őseinknek sírja
Hogyha kinyílana
Árpád vezér hangja
Onnan kiszólana"

"Az ötvenedik

születésnapom felé közeledvén, egyre jobban dühítettek honfitársaim idióta döntései, és egyre értetlenebbül álltam előttük. Aztán hirtelen megesett rajtuk a szívem, amikor megértettem, hogy ártatlan és természetes okokból viselkednek ilyen förtelmesen és ilyen förtelmes következményekkel. Csak megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy úgy éljenek, mint a költött mesealakok."

A "régi mesemondók ... elhitetik az emberekkel, hogy az életben vannak főszereplők, mellékszereplők, fontos mozzanatok, jelentéktelen mozzanatok, hogy van benne tanulság és nagy próbatételek, és hogy van eleje, közepe és vége."

Shoot Em Up (Golyózápor)

Szerintem a Shoot Em Up azzal a céllal jött létre, hogy a kilencvenes évek leggázabb akciófilmjeinek legyen végre egy 90 percbe zárt tömény esszenciája. A filmet úgy lehetne szinopszisba foglalni, hogy Clive Owen apró megszakításokkal bár, de oszt. Soha nem téveszt célt, soha nincs érzelem az arcán (ezt nem is olyan könnyű ám megcsinálni), és mindig menő. Csúnyán megbukott a film Amerikában, a dolog iróniája, hogy épp az amerikaiak nem vevők a saját akciófilmkultúrájukat kifigurázó alkotásra. Félreértés ne essék, a Golyózápor nem jó film. De van benne valami, ami megmenti a "szar" bélyegtől. A titok annyi, hogy nem akar jó film lenni, sőt tovább megy, rossz film akar lenni. Ehhez igyekszik hozzásegíteni a soksok mellékszerepből ismerős, de ezúttal főgonoszként vicsorgó Paul Giamatti (és jókora kézi ágyúja:)). Annyira méregzsák a fickó, hogy imádod (pont ez volt vele a cél). Réparopogtató főhősünk mellett / alatt (mikor hogy) pedig ott van Monica Belucci, aki már sokszor bizonyította, hogy "funkcióját" bármilyen filmben képes betölteni. Desperado fanoknak ideális mozi, bár Owennek és Beluccinak nem sikerül megközelíteni a Banderas-Hayek párost sem az ágyban sem a golyózáporok közepette. (Ha megnézed a következő trailert, mindent láttál a filmből.)

Tényleg mindenkinek van álma

Egy National

Geographic fotóst kivert volna a verejték, ha látja, mit és mennyire művelek én a kis Kodakommal a keringők alatt. De előbb még az igazgatóról. Mert felbaszott. Hogy lehet egy szalagavató ünnepségen tíz percet beszélni szegény szerencsétlen diákoknak arról, hogy 3 hét és félév vége, aztán érettségi, írásbelik, ti meg senkik vagytok, meg fogtok dögleni, ha nem kepesztetek. Lehet, hogy igaza van, de ennyi rémült 18 évest egyhatáron legfeljebb darabolós horrorokban látni. Nem kéne ilyenkor. Mindegy.
Én végig azon gondolkodtam, mennyire nem voltak igazi gimis éveim (mások igazi gimis éveivel szemben), mennyi minden maradt ki, és főleg azon, hogy ez most jó-e, vagy rossz. (Mászolygás.) Néha pedig azon, hogy vannak-e igazi egyetemi éveim, de szerintem ez simán kipipálható. (Örömködés.)
Szóval csináltam 300 fényképet, ami arra volt jó, hogy rájöjjek (full fos fény a teremben ide vagy oda), ez az új is csak egy játékfényképezőgép. Ilyen lett a húgom, miután az előbb sikeresen eltávolítottam a vörösszemét:Nagymamám megjött Olaszból, kaptam tőle ajándékot:Rettenet, éhhalál, pestis, nyomor, gyász, szörnyűség, félelem.

A Ferenc Blogja

beépült kémhálózat segítségével kiderítette, mi Dj. Enikő célja az Expresszóval. Totális hatalomátvétel. Ezt a videót rejtett kamerákkal készítettük az "Új Presszó" első VIP próbabuliján.

Hazaértem

3 elmúlt. Álmos vagyok. Holnap írok a bálról. Ma. Minden valószínűséggel rendszeres olvasóm a biatorbágyi rém. Nocsak. Legközelebb majd jól beszaratom. Rémek, reszkessetek.

Egyre inkább

szeretnélek utálni

Kikaptunk egy góllal

mellesleg az utóbbi hónapok legjobb délutánja volt. Nem vagyok az a Hálás Mátyás féle, csak ugye felbugyog. :) Meg az este is jó volt.
Hogy mért savanyodik meg a tej a blogomtól? Biztos mert a kedvenc zenekarom énekese (tomjorkocska) is olyan, mintha folyton bőgve énekelne.
Hátja, ide nem azért kell jönni, hogy "nagylevegő, napfény, víz", hanem azért, hogy "ágy, asztal tévé", esetleg "én szeretlek téged".
Egyébként feltétlenül, mindenképpen Peace on the Earth blog vagyok!

Rengeteg dolgot

kell még megtanulnum, amit ti már tudtok. Ha már mind tudni fogom, lesznek újak. Lemaradás, lemaradás, lemaradás.

Minden megtalált meneküljön, mert ezzel a mostani velemmel csak rosszul lehet járni.

Följebb menni, ablakot nyitni, napozni, púderezni, pizsamában aludni, tejet inni, gyümölcsöt enni, beszélni róla. Mind meg kell tanulnom. Pont.

Túl sokat használom a rengeteg szót.

Zsófival elhatároztuk,

hogy dohánycéget alapítunk, mivel Zsófi páratlan cigiket tud csavarni. A vállalkozás neve Benkó & Kása Tobacco Company lesz és a termékeink azért lesznek nagyon csábítóak, mert valamennyi cigit a Zsófi fogja sodorni pont úgy, mint a kubai szivarokat a szűzlányok a combjukon. Tudom, tudom. Van, amit le kell tagadni a siker érdekében. Távolabbi célunk, hogy reklámpropagandánk a fiatal (12-13 éves) korosztályt fogja megcélozni, mert jelenleg a körükben dohányzók száma aggasztóan alacsony.

Jól vagyok

Hová? Hová lett a duplacsövű mordályom? Admirális! Admireális! Ez egyszerűen tűrhetetlen! Ég a Reichstag és maga bécsi virslit főz? Mustárban tocsog az egész gépterem! Uraim! A helyzet reménytelen, de tartható! Elő a súrolókendőket! Maga! Igen maga! Ne hadonásszon már azzal a tulipánnal! Uramisten, uramisten, ezek osztódni is tudnak, sőt felveszik az arcvonásainkat, azonnal ássuk meg a lövészárkokat! Azonnal! Fogyóban van az élelmiszer, a remény és a puskapor! Bonaparte! Kicsi Bonaparte, hát nem figyelsz a papára, a bécsi virslinek a pociban a helye, nem a rucin, és azonnal vedd ki a kezed a gombok közül! Ha beesett az a virsli, hát beesett! Kérem! Kérem alázatosan, legyen szíves a hullócsillagaimért valamit. Valamit cserébe. Hát én megkerestem mindet, mind kihűlt, most meg ne tessék. Van olyan ami jó lenne. Beválhatók. Az öcsi is mondta múltkor, hogy neki beváltották, nekem is tessék! Nekem is tessék a csillagokat beváltani, Nem azért baktattam értük ennyit. Régen apukámmal hozattam őket, de apu most otthon van, mert fáj a lába, mert viszeres, mert egész nap rajta a csizma és odalenn van a teheneknél, ahol neki nem jó, de mégis ott marad és beteg lesz tőle a lába, és fájni fog neki, de lesz tej, ha apa lába fáj, lesz tej. Egyedül a szíve nem fáj, mert az dobog neki, mert tudja, hogy szerzett pénzt, amiből anyu süt meg főz, és én buszozok, meg iszom. Ha az én szívem is gyűrűzött madár, akkor tessék mindenféle kísérletből kivonni, engem tessék békén hagyni és nem akarok semmit, csak azt érzem most rögtön meghalok, ha nem hívhatlak fel...

Újraolvasás

Elkezdtem megjegyezni az oldalszámokat a Bajnokok reggelijéből, ahol valami olyan idézet van, amit kicsit magaménak érezhetek, vagy legalább tetszik. Aztán rájöttem, hogy beírhatnám ide a fél könyvet. Félelmetes regény. Zseniális regény.

Hogy lehetek ilyen negatív?

Nem is tudom

mit várok. A lelki világom kb. mint egy teletabié. Nem is tudom mit várok.

Brazil (1985)

Terry Gilliam első Python csoporton kívüli rendezése negatív utópia. Orwell regényének sztorijával rokon a Brazil története, de érdemei nem ebből fakadnak. Míg az 1984 a fasiszta és kommunista diktatúrák szörnyűséges eszméit gondolja tovább és sarkítja a végletekig, addig a Brazil sokkal inkább a mi jelenünkre, korunkra reflektál, és a bürokratikus civilizáció totális "elhülyülését" mutatja be. Szegény hősünket fölösleges papírhalmokon, nyilvántartások, számlák, törvények rengetegén vonszolja keresztül.
Brazil elképzelt város, ahol csaknem mindent elleptek már a csövek, melyekben postaküldemény, füst, áram, víz, emberi ürülék, satöbbi csordogál nap mint nap. A film egyik legfontosabb motívuma alighanem ez. Valamiféle mesterséges vérkeringésnek tekinthetjük, párhuzamba állítható az emberek "lelassult" vérkeringésével. A csövek látványától az az érzésünk támad, hogy az egész város egy hatalmas élő szerkezet, melyet egy sajátos érhálózat sző át.
A giliammi humor olyannyira groteszkké teszi az egészet, hogy gyakran nem tudjuk hol a valóság és a főhős képzeletének határa. Ő csak a szerelmet keresi, de egyedüliként, mert a Brazil kiégett világában senki nem keres már semmit rajta kívül.
Vajon véletlen, hogy a film majdnem pontosan az Orwell regény sztorijának idejében készült? (Gilliam időmeghatározása tág: "valahol a 20. században.") Habár különbség bőséggel akad, azért a 48-as írás több fontos eleme megtalálható itt is. Van egy hatalmas "kínzóterem" ami a 101-es szoba megfelelője, és van sok-sok gép, melyek már nem segítik, csupán kordában tartják az embert. És a regényhez hasonlóan egy pillanatra sem veszítjük el a reményt, hogy történik valami, hogy van "megváltás", kiút. Pedig nincs. Embereket kínoznak halálra egy elgépelés miatt, mintha ez lenne a dolgok rendje.
De Niro, mint lelkes terrorista (és önkéntes fűtésjavító), meleg kis sziget ebben a rideg világban, de magánszámain kívül is számos okunk lehet a nevetésre. Az utolsó percekre azonban semmiféle humor nem tudja palástolni, hogy amit láttunk, az igenis egy félelmetes társadalomkritika volt, belemart velőig a csöppet is jóérzésű emberekbe és azt mondta: keressük inkább a pénz és a siker helyett a szerelmet, amíg lehet, és amíg az egész világ meg nem bolondul körülöttünk, vagy ami még rosszabb, velünk együtt.

Remélem végre

beperel az egyház...

Koncentrikus Bazmeg

Nem értem, hogy te voltál gonosz, vagy én voltam hülye, vagy egyik sem. Ez utóbbi lenne a legrosszabb. Mert akkor azt kéne mondjam "ez a dolgok rendje".
Általában azt gondolom én voltam a hülye, de ennek rendre rossz vége van, válogatás nélkül baszok földhöz dolgokat mérgemben. Tegnap vettem egy kiflit, mert éhes voltam. Hazafele menet beugrott, hogy mekkora hülye vagyok. Zacskó, oszlop, puff, kifli a földön, tiszta sár, éhes maradtam.
Keresse meg a hibát a képen, legyen szíves!

Jön velem szembe,

vigyorog. Emeli a kezét, magasra emeli, ívesen szinte suhanva csap a tenyerembe. Nevet. "Jól vagy?" így kérdi és nevet. Mondom, hogy jól. Kutat a szememben, "tényleg és mennyire?" ezt érzem benne, de én inkább lesütöm a magamét.
Hogy lehet ilyen egy ember. Komolyan mondom, ha egy csapat krisnás közé keveredne, azok áhítattal az arcukon tolongnának, hogy hozzáérhessenek. Hogy lehet ilyen. Kiegyensúlyozott. Kiráz tőle a hideg. Nem értem, nem bírom föl fogni. Kevés vagyok hozzá. Kevesebb vagyok nála. Nevet, mindig nevet és nyugodt, annyira felemelően, megnyugtatóan, káprázatosan nyugodt. ? Mindig. Félek tőle.
Mintha azt súgná, "a nyugalom és a kiegyensúlyozottság bármihez elég". És valamiért ezt a gondolatot kegyetlennek érzem. Mert azt hiszem, van aki nem tud nyugodt lenni, azért mert nem lehet nyugodt.

sokmindenben hiszek ami nincsen
mondtam neked ezt néhányszor isten

Blue Bear Sugarfree

"Fogyasztása cukorbetegeknek, gyermekeknek, szívbetegeknek magas szenvedőknek, szoptató és terhes anyáknak, koffein érzékenyeknek nem ajánlott."

És ezt hajnali fél ötkor a fürdőkádban ülve, a harmadik doboz fogyasztása közben, feldúlt lelkiállapotban kell megtudnom...

Hol a hiba?

Kedves Ági!

Sajnos nem tudok ott lenni a holnap kettőkor kezdődő kommunikáció szóban és írásban órán. Nagyon megfáztam, lázas vagyok. A beadandó dolgozatomat a szaktársakkal elküldöm, az óra anyagát pedig pótolni fogom. Remélem jövő héten találkozunk. Szeretlek.
Megértésedet előre is köszönöm.

Tisztelettel:
Kása Ferenc

Infinitívusz

nyirkos fűben furcsa párok fekszenek
meglehet megszólalásra edzenek
visszatartott levegő az árulás
elkötözött luftfallonba tágulás

közelebb már nem lesznek a csillagok
próbálnak a nyelvek meg a nyelvtanok
messzeségből lopni holmi létigét
s infinitívuszt mivel hogy lenni szép

Kiegészítésül

Az éjszakám határozott csúcspontja volt, amikor fél négykor beszélgetni kezdtem a párnámmal. Egy órás diskurzus után abban állapodtunk meg, hogy amikor már nagyon szexelhetnékem lesz, elkezdek fogyókúrázni. Ekkor röhögni kezdett a takaró. De ez már egy másik történet.
Mellesleg sűrű időszak ez az életemben, jelenleg épp a művészettörténet egy újabb mérföldkövét fektetem le a Pop Art továbbfejlesztésével:

Válasz Banánék blogjának :)

avagy a "minden napra egy bazmeg" rovatban... LOVE LOVE LOVE

meghát ugye kérdezték...
Szó volt mostanában bizonyos blogokon bizonyos folyamatokról, melyek során a szervezetben endorfin, és különböző egyéb hormonok termelődnek, megzavarva ezzel az általános közérzetet. Két emberen függ a dolog, így mondják, azt néha kifelejtik, hogy ez egy mérleg, a pozitív biokémiai változások valamelyik félben a fizika törvényszerűségeinél fogva mindig erősebbek, így az aranymérleg megfelelő szakmai tudás (érzelmi intelligencia) hiányában kileng, vagy már eleve ki van lengve, ami a folyamatot, melynek végén a pénisz a vaginába (illetve bizonyos esetekben a végbéljáratba) kerül, nemcsak veszélybe sodorja, de gyakran ellehetetleníti.
Tudom én, hogy a tudomány szar. Ezt nem lehet tudományosan vizsgálni. Még etikai fogalmak sem számítanak. Még filozófiaiak sem. De! És ezt fontosnak tartom: spiritualitást keresni a szerelemben éppen olyan, mintha hormonokkal magyaráznám.
És akkor most jön az én vezrióm. Az ember szeszélyes, mellesleg állat. A szeszély és az állatiság keveredik a ráerőltetett szerelemfilozófiákkal, apollónig visszavezethető elavult erkölcsökkel, és százezer popdalban szajkózott spiritualitással. Az egész annyira zagyva, annyira ködös, annyi benne az önhazugság és a hazugság, akkora százalékban kínzó és kellemetlen a "lebegéshez" képest, hogy. Hogy néha a dolog egyetlen érdemének azt lehet felhozni, hogy a folyamat végén a pénisz talán a vaginába, vagy végbéljáratba hatol. Könyörgöm, ne legyen igazam.
Nincs kedvem. Ennek ellenére meg kell jegyeznem, nagyon szerelmes vagyok.
beszúrva 21:14
Minél többet beszélek erről, annál nagyobb ökörségeket mondok. A szerelem nagyobb a világi dolgoknál és kisebb. A szerelem a legfontosabb dolog és egyáltalán nem fontos. A szerelem kétszínű dög, utálatos, gonosz, kiábrándító, lehangoló, gyönyörű, ringató, kegyetlen. A kegyetlensége miatt mindenképp megéri nekünk. Kommunizmus, nácizmus, terrortámadások híján nekünk ez mutatja milyen tud lenni a világ. Tapasztalat mutatja. Nekem semmi megmérettetés nem volt ehhez fogható.
Mindezek ellenére a szerelem annyira egyszerű és jó, mint ez a dal. Ezt akarom hinni.

2 új kép

egy ariés egy szerintem vicces :)

Pillanatnyilag

boldog vagyok, az előbb letöltöttem (megvásároltam igaziból, 1200 HUF-ért) a Lackfi János verseiből készült lemezt, amin minden dalt Lovasi András énekel. Épp barátkozunk. Jó lehet egyébként költőnek lenni, ennek a Lackfinak van egy csomó gyereke, mosolygós felesége, egyáltalán tökre "clear spirit" csávó, egy szcientológus szájában összefutna tőle a nyál.

Az örökké tartó szerelem receptje

Hatalmas nemzetközi nyomásra tegnap este elkészítettem az Örök szerelem receptjét, melyet mindenki letölthet PDF formátumban INNEN. Nem hosszú. Jó szórakozást, ha úgy érzed. Ellenőriztem, a letöltés működik, de lehet, hogy te még nem használtál Rapidshare-t, akkor segítek, vagy elküldöm ímélbe, vagy msn, csak írj. Pusz, legyetek örökké szerelmesek!

És ön?

Kolibuli

Szilvi
Igyen pia, lesznek nők is...
Én
Öreg vagyok én már a nőkhöz.
Szilvi
Vén kecske is megnyalja a sót.
(imádom :))
más
Vannak kijelentések ami után az ember, csak annyit akar mondani, hogy hm. A tegnapi kedvenc a "Te lennél álmaim pasija, ha lefogynál." Hm.
más
A Sámángeci új dala:

a tét bár most nem nagy nem nagy
rajta jános stand up stand up

úgyis tudjuk sírni szoktál
hogyha szól a wish i could fly

hiába hiába
élni tudni kell
flying through the air
just flying through the aaaaaaaaaaaaaaair...

The Idoru

A The Idoru olyat csinál a magyar rock zenével, amit nagyon kevesen. Fölemeli. Nem emeli nagyon magasra, épp csak úgy átlagosan a nemzetközi rock porondjának színvonalára. A számok okosak, nem ömlengősek, csak épp annyira, amennyire kell, az énekes hangja meggyőző, képzett, és úgy hallani az új lemez alapján (én már sokadszorra hallgatom), hogy a bandában mindenki tudja a dolgát. Pár fehérvári csávótól ez nem semmi. (Van saját System of a Downunk, hurá! :))

Az félelmetesrűl

Nagyon különleges volt a tavalyi karácsony. Régimódi embereknek még szép a karácsony, meg a szilveszter. De a tavalyi az más volt, nagyon. Ülni otthon, és azt érezni, hogy valami alakul ott belül. Gomolyog, fejlődik valami érzés. Melenget, a következő pillanatban elkeserít, de csak hogy újra jobb legyen majd a melengetés. Nem várni semmit, nem készülni semmire, csak azt érezni, hogy ami most van, amit most érzel az jó. Az melenget. Attól ráz ki a hideg. Mosolygoni magamban, gondolkodni, de csak jó dolgokra gondolni. Valakire, urambocsá. Aztán telefont kapni újév hajnalán. Szép telefont. Így még egy évem se indult. Félelelmetes, hogy az idei szilveszter nem ilyen lesz. Sok dolog félelmetes, de mind megszokható.

Néha beleolvasok

ebbe a blogba és hányingerem van. Nem mint kesergést írom, hanem mint tényt.

Hétfő hajnalok...

Táth Gabi üzenete:
kabbe a cicim, jó?!
feri üzenete:
Hát nézd. Létezik az a körülmény, amikor tudnék erre a felszólításra nemet mondani, de az most a legkevésbé sem áll, így hát... jó.
Táth Gabi üzenete:
ezekután megkárdezném, h a fizika körülményeinek áthágásán túl mi lehet az a körülmény, amikor azt mondod, h: nem, Gabi, nem kapom be a cicid
feri üzenete:
nyelvjárástan óra, 32. perc, közvetlenül azután, hogy Tibi lehord a trehányságomért
feri üzenete:
na akkor lehet, hogy várnék egy kicsit a bekapással

Végre egy őszinte vers!

te vagy a szívem java frissítése
te vagy a böngészőmbe épült flash
te vagy a windowsom összeütközése
te vagy a google ha szépet keres

te vagy a tűzfal a TCP portomon
te vagy a magas felbontású képem
te vagy az illegál letöltőprogramom
te vagy ma a legvidámabb mailem

te vagy a spyware-em keresőmodulja
te vagy youtube-om kedves gombja újra
te vagy a jelszavam emlékeztetője
te vagy az életem cyberszeretője

mélyről szedek szmájlikat
hogyha velem beszélsz
kedveset királyfisat
köldök ha este mész

nincsen itt fönn egy se már
sokára mentek el
minden folyamat leáll
a windows nem felel

(az uccsó két vsz. korábbi agyszülemény, de gondoltam passzol)

Drága megboldogult

üknagyanyám szokta mindig mondani, (állítólag) hogy a három legjobb dolog az életben enni, inni, aludni. Persze ekkor már nem volt egy foga sem, így fonetikusan nem kockáztatom meg a szállóige lejegyzését. Nem ez a lényeg. Hanem, hogy mi következik ebből a kijelentésből? (Már amellett, hogy üknagyanyám meglehetősen egyszerű ember volt.) Hát persze! Az, hogy nagyanyó valszeg soha nem élvezte a szexet! Másodlagos dolog, hogy szült 8 gyereket, átlag három évente egyet, amíg csak szülni tudott. Sajnálom, nagyanyó.

Kicsit szomi

Vasárnap hajnal

00:15 - Ülök a gép előtt és egy fraktálgenerátorral játsszom. Azt mondják, most művész vagyok, fraktálművész. Minél bonyolultabb dolgokat találok, ki a gép annál tovább dolgozik a képeimen. a fraktáljaimban beállíthatom a szabályosságot, ismétlődést, alakot. Egy képmegrajzolásához annyit számol a gép, amennyit én talán fejben soha. ezt a képet már kb. 3 perce számolja, és még csak a felénél tart. Nagyon kíváncsi vagyok, és ti?
A fraktálok esetleges formái néha a természet számára is igen gazdaságosak, lásd hópehely. Azért mondtam, hogy hiszek a véletlenekben, mert tipikus 21. század eleji ember vagyok, (tudom, ilyet majd csak később illik mondani, de én elég buta vagyok, hogy most mondjam) aki feltétel nélkül bízik az algoritmusokban, a számsorokban és a törvényszerűségekben. Megjegyzem csak azért, mert Istenben nincs kedvem. A fraktálok bizonyos szemszögből megfelelnek a termodinamikai alaptörvényeknek, melyek mellesleg a legalapvetőbb fizikai törvények és nem mintha jelentősége lenne, de gyakorlatilag kimondják, hogy van Isten, pontosabban kell, hogy legyen. Észrevettétek, hogy belecsomóztam a fonalamba? Bocs.
Ezt nem fogjátok elhinni. A fraktálomtól kifagyott a program (úgy fest, most valami nagy dolgot találtam el majdnem, valszeg ilyen többet nem lesz az életben, vagy egyszerűen csak instabil a progi).
A témára visszatérve. A nyamvadt kis érzéseimről tudom, hogy nem fraktálok, még akkor sem, ha leírhatók pár fraktál segítségével. A testedről tudom, hogy nem fraktál, még akkor sem, ha bizonyos elemeinek felépítése (pl. tűdő) leírhatók a fraktálelmélet segítségével. A szemedről tudom, hogy nem fraktál (és pláne nem mandala, össze szokás keverni) még akkor sem, ha néha úgy váltakoznak benne a színárnyalatok, a foltok és a csíkok, mint egy fraktálban. És az életem sem lehet fraktál, hiszen akkor egy csöpp ésszel jóelőre kikerülhetném a szar dolgokat. Jobb matekosoknak mondjuk ez megy is... Én mindig rossz voltam matekból.

Ferci a látó...

feri üzenete:
Ha te vagy az a másik olvasó, frissíts!
Géber Tibi üzenete:
wow
feri üzenete:
eltrafáltam?
Géber Tibi üzenete:
el
feri üzenete:
Rajtad, meg rajtam kívül max egy Nicaraguai narkós lehet itt, akit a google vezetett a Fuck szóra

Ezt rakd össze...

S. J.-t filmről filmre jobban imádom. Bill Murrayt szintén, annál is inkább, hogy az Elveszett jelentésben nem tette a nyelvét Scarlett szájába.
Voltam a héten Belgán, de már nem tudom, melyik nap volt. Nem tudom már mikor vagyok részeg és mikor józan. Mellesleg annyira színpadias a produkciójuk, hogy egy idő után akaratlanul is azt kezdtem nézni, mikor sok valamelyikük a három közül, mikor kevés és mikor pont jó. Ha folyton pont jók lennének, jól mulattam volna, így kb. a negyedik szám után untam.
Beteg vagyok, szerintem lázas, fáj a hasam is. Oké letettünk a nyöszörgős részről, ugye ez nem olyan blog. Elvégre én
A híres-neves Fm-et követve hiszek a véletlenekben. Ami nem csak azt jelenti ám, hogy bármi megtörténhet, hanem azt is, hogy vannak csodák. Ritka véletlenek.
A fraktálelmélet kapcsán (mivel foglalkozik egy jó magyar szakos) a legszomorúbb dolog, amit találtam, az un. Planck-hosszúság (időnél Planck-idő). Ez a Planck egy fasz volt, mert leszögezte, hogy minden anyagnak és időnek van legkisebb (abszolút) "mérete". Megmérni viszont éppen a Planck hosszúság miatt nem lehet semmit, hisz a mérésre bármennyire is precíz eszközt használunk, mindig csak közelebb jutunk a valódi mérethez vagy időtartamhoz. Mindig van jobb, de sosincs jó. Faszom a Planckba. Meg a fraktálokba is. Ezek be a faszomokba itt:Nem akartam ilyet, lázas is vagyok, satöbbi, de most nem állhatom meg... Ekkora szarból kikecmeregni világraszóló teljesítmény lenne. Néha kicsit félek. de "csak az nemfél, kit a remény / már végképp magára hagyott"
Fáj a fejem. Aludni kéne. Nem várni a csodát. Azt meg pláne nem kéne, amire épp készülök. Mindegy, persze, hogy már eldöntöttem. Nem azért, hogy ma éjjel kellene, de úgy általába hol az őrangyalom? És főleg (bocsánat, hogy Disney figurává avatom magam) hol vagy és mit csinálsz most?
Csak mert "én félek, még reménykedem". Mert ugye "ez a megtartó irgalom... kísért eddigi utamon"
Na jó, így nem lehet vége. Persze én tudok jobbat. Pina.

Néha amikor

életem legszebb reggelére gondolok, összeszorul a torkom. Kíváncsi lennék, hogy ez mennyire egyedi, vagy a torokösszeszorulások száma nagyjából egyenes arányban állhat az emberek legszebb reggeleinek számával. Könnyen lehet, hogy igen.
Kék. Világoskék, sötétkék, azúr, király, mély, fakó, pasztel, középkék, kobaltkék, ultramarin, tenger szín kék, zafírkék, indigókék. Meleg kék, hideg kék, szomorú kék, vidám kék, hazudós kék, őszinte kék, bársonyos, selymes, érdes kék, nyugalmas kék, feszült kék, békés kék, bántós kék. Levegő kék, illatos kék, álmos kék, puha kék, vegyeskék, vízkék...
Megvan a Kispál új dobosa, Mihalik Ábel. 20 éves, pont mint a zenekar, meg pont mint én. Kicsit örülök neki, hogy az iwiw adatlapja éppen annyira gyerekes, mint az enyém.

A halott menyasszonny

Tim Burton készített egy ízig-vérig anti-animációsfilmet. A halott menyasszony szereplői a Pixar és Dreamworks grafikusainak rémálmai is egyben, gombszemű, sápadt, élettelen figurák. A film mesevilágában az élők tűnnek a legélettelenebbnek, eltúlzott idomaikkal, színtelen bőrükkel és főleg érzelemmentességükkel. Rögtön kiszínesedik a mese, amint a főhős (Jhonny Depp adja hangját, ki más) lekerül az "alvilágba". A mesét groteszk módon a holtak töltik meg élettel, ők generálják, és ők is oldják meg a konfliktusokat. Aki kicsit is érezni tudja az iróniát Burton filmjében, annak feltétlenül maradandó élmény. A rendező azzal kísérletezett, milyen, ha keverjük a műfajokat, és merész olvasztótégelyében kisütötte a horror-animációt, ami, ha jól tudom, mind a mai napig kuriózumnak számít.
Elgondolkodtat, minket, felnőtteket (tudom, haha) és a gyerekeket is, de másként. Van itt humor, néha tényleg rémisztő, de a fő mondandója, hogy a mesefilmek számára nem az agyatlan, lepkére vadászó mangaszerű kis vuk ösvénye az egyetlen. Csak bátran kell a grafikai programhoz nyúlni.

Relatív vers

Kvázi testben kvázi lélek,
kvázi halva kvázi élek
úgy, ahogyan kvázi bármi
funkcionál rendre kvázi.

Kvázi holnap, kvázi reggel,
kvázi kávé, kvázi tejjel,
kvázi illat, kvázi érzed,
legfeljebb kvázi nem érted.

Kvázi dalban kvázi szólam,
kvázi szar de kvázi jól van,
kvázi munka, kvázi érdem,
kifizetnek kvázi pénzen.

Kváziföldön kvázi fázok,
melengetnek kvázi lányok,
kvázi csókban kvázi nyelvek
vallanak kvázi szerelmet.

Ha az idő kvázi ronda,
gondolj kvázi szebb napokra.
Kvázi száraz, kvázi nedves,
kvázi Isten, kvázi tettes.

Nem jut eszembe

az új versem, nem tudom beírni. Fáj a fejem. Fáradt is vagyok. Meg mennék is mindenfelé. Telefon jött. Mostmár a fülem is fáj. Olyan kis porcelánbaba vagyok én is, mint az a fekete srác a Chemical Brothers klipben. Peace Africa, Dont War, Make Love. A rendszer nem csinál mást, csak újabb és újabb hibát dob, szét van csúszva egy kábel vagy egy memória kilazult, vagy minden elem külön külön zörög, kattog és csak rontja a váltakozó áram, nyomnád a resetet veszettül, de nincs "a messzeségben kincs és az ajtómon kilincs"... Mély levegő, második félidő. Juci megdícsért, hogy milyen jókat mondtam és hogy rendezőalkat, és hogy erre szükség van. heh. szükség. Elmegyek ma Belgára, még úgyse voltam. Ájm a bit confused now, tomorrow and ever, szóval bring out, your dead, but always look of the bright side, I like Gemenc továbbra is, a szarvasokat meg már-már jobban, mint a pingvineket, vagy téged. De ez ugye relatív, ez is lesz a vers címe, hogy relatív vers. Mindegy. Inkább idessetek, húsvér pokemonok! Avagy A kelet válasza a Spice Girlsre.

Nos, talán még

nem aláztam a végletekig magam, de határozottan tervbe van véve. Helsinki... Momentán... Még... Még nyugat, de már komp jár át Leningrádba...

Fénytörés

úgyis mindjár elmondok én minden
dolgot amit nem szabad de nincsen
szpirit lakat pattintva a számra
századszor is rá a szivárványra
mutatnék hogyha gyakrabban lenne
minden olyan mérnökösen menne
mint valami vibrátor s a szívbe
a vér is már csak szivárvány ívbe
töltődik felespohár a pitvar
mézes szilva ízű álmaiddal
alszom addig legalább szeretlek
másnap súlyos pénzeket keresnek
majd a beszt of láv szongsz kiadói
hologramm a cédén hát valódi
mégis minden érzés a szivárvány
századszori mutatása árán
kap hitelt egy színjátszós papíron
sztrong a pávör of láv ahogy írom
merre kancsalít velem az érzés
pokemonja tűz vagy víz a kérdés
már csak az hogy ezen a világon
tényleg azért populár az álom
mivel tízből átlag nyolcszor szexel
egyszer szivárványt mutat az ember
egyszer szalad és az persze rémes
de többnyire inkább vadregényes
míg a holdat megtöri egy prizma
bontott fényt a fizikára bízva
alszom addig legalább szeretlek
megkérni hogy adj a reggeleknek
egy csöpp esélyt átszúrva a fénybe
sok kis prizmát összetörni végre

Épp nyelvjárástan

beadandót írok, és kiderült, hogy egyik riportalanyom sem mondta, de még halvány utalást sem tett arra a szóra beszélgetésünk alatt, hogy ripityom. Szerintem ennek így semmi értelme.

Hát, gondolkodtam

miként lehetne kimérten beszélni a link alatti klippről. A produktum végül versírásra késztetett. Szerintem mégcsak nem is lett durva.

Figyeljenek jól hát a kicsik és a nagyok,
Mert ekkora gány, újgazdag illúziókkal kibaszott
Állsztárságra hajtó szerencsétlen grafikussal kifingatott
Faszságot még biztos nem láttatok.

Csézy - Általad vagyok (avagy A Burzsoá Pop örök)

(Még csak annyit, hogy a faszomtudja hányszázezres karóránál megharaptam a távirányítót.)

Tú in ván, röviden

1408

Egyvalami miatt mindenképp érdemes megnézni az 1408-at. John Cusacknak hívják ezt a valamit. Nemcsak, hogy szerethető, de imádnivaló figura, feldobja, hangulatossá teszi az egész filmet. A horrorral különben is az az egyik bajom, hogy én aztán magasról azt, hogy ki hal meg, meg ki marad életben, mivel ritkán érzni szimpátiát a szereplőkkel. De ez nem is az a tutálbrutál fajta horror. Rémisztő, nem azért, viszont okos, kerüli a túlzásokat, jól adagol izgalmat, ahol pedig mégis kiszámítható és bárgyú, (nagy kár) ott élvezkedhetünk Cusack "na ne" féle hanglejtésén, és az ehhez oly zseniálisan passzoló "nem hiszem el" arckifejezésén. Lehet rajta félni, de a legjobb rész mégis Samuel L. Jackson és John párbeszéde a film elején, egyszerűen király, brillíroznak.
Maga a film pedig nem egy Ragyogás, (már ha Stephen King átiratokban gondolkodunk) viszont abszolút jó horror.

Parfüm

Kissé groteszk mese a Parfüm arról, hogy mekkora hatalma lehet az érzéknek az érzés felett. Naturalista, nem szemérmeskedik a testiség ábrázolása kapcsán és néha még durva is. A főhősünk nem képes szerelmet érezni, vagy adni, tipikus torz jellem, és ha már ilyen, mért ne lenne zseni is egyben. Dustin Hoffman (cukifiú :D) parfümkészítő segédjeként komoly áldozatok (értsd: szűz lányok élete) árán feltalálja a tökéletes illatot. A bűzös francia sikátorok (1700-as években járunk) szülötte minden idők legnagyobb "szaglójává" válik, de mit ér ez a szuperhősszerű képesség, mit ér a parfüm rémisztő hatása az emberi érzékekre, ha nincs mögötte semmilyen lélek. Pár óráig fantasztikus dolog lehet a már-már ókori dionüszosz-ünnephez hasonlítható tömeges orgia a főtéren, de egy valóban érző embernek ez kevés. Tudja ezt jól a főhősünk is, nemsokkal a csoda felfedezése után arra használja fel, hogy eltűntesse magát a világból. Az illat szép, az illat sok, de nem minden. Majd' elfelejtettem, a Parfüm meg szintén jó film!

Végre valami

ami melengeti a kis jégszívemet! És nem csak azért, mert magyar, hanem mert az előzetesek alapján jó. Más nemzetek mozijában is fog futni az első magyar (azt hiszem egészestés) 3D-s animációs film! Érdemes elolvasni a sztorit is a hivatalos oldalon. Egon és Dönci. Ettől a videótól meg egyszerűen elolvadok:

Levcsi

Levi üzenete:
kiderültr hgoyg mí este szAKETSRVAN
feri üzenete:
ja, az mondjuk látszik rajtad
Levi üzenete:
izé
Levi üzenete:
az a baj hogy mellé megyek a biollentyűknek
Levi üzenete:
amúhg tisztán józan vagyojk....

Ha lenne egy terepasztalom

Sok-sok ólomkatonám lenne, hosszú évekig festegetném őket. A szobányi terepasztalon bakák, lovasok, huszárok és ágyúsok sorakoznának, ameddig csak a szem ellát. A Vereckei hágónál Kormorán szólna kis hangszórókból, hogy "szállj szállj sólyomszárnyán", amikor a tatárjárást játszanám, kis mécsesekkel csinálnék tüzet, a Mohácsi vésznél füstgéppel a ködöt, a Világosi Fegyverletételt pedig szomorú sárga égőkkel világítanám meg. Petárdákat pattogtatnék a világháborúban és kis villanymozdonyokat siklatnék ki, ólom t-32-esekkel hajtanék be a Corvin közbe 56-ban. Aztán később világraszóló ólomkatona-gyűjteményem lenne, sok-sok szobányi terepasztallal és háborúkkal. Meg nyüzsgő, meseszép metropoliszokkal amikben üvegpaloták vannak és a kis emberek békében élnek egymás mellett, és páran csókolóznak a parkban, van aki kutyát sétáltat, van aki hamburgert árul és a buszsofőr rákacsint a csinos lányokra, a rendőr pedig kedvesen mozgatja ide-oda ujját a drogos srác előtt a tiszta, fényes utcán.
Csak egy helyen dobja a hibát a gép. Én egyáltalán nem akarok terepasztalt...

A bárány megkísértése

Szilágyi Andor kétszemélyes drámáját nem ismertem, és nagyon örülök, hogy így ülhettem be Jakab Ádám és Ács Tomi előadására. Imádtam őket, imádtam az elhangzott monológokat, úgy ahogy van nagyon ajánlom mindenkinek.
Nem tudtam, hogy mit kell várnom, így minden mozzanat nagy hatással volt rám. Az apró, elejtett életrajzi elemek Wolfiról, a világháborúban lovagkereszttel jutalmazott, megtört katonatisztről finoman, és hatásosan vannak adagolva.
Egy nemzedék vagyunk, egyformán szeretjük, ha a katarzisig (részemről ez nem túlzás) teszemazt egy hollywoodi párbeszédig, szépen ível fölfele a játék és a cselekmény. Ahogy vizuálisan ollójával, fésűjével készíti előttűnk a 20. század történelmének legrettenetesebb figuráját a mit sem sejtő borbély, úgy a verbális történések segítségével a figura jelleme és a későbbi Führer alakja rajzolódik ki, világosodik meg. A hitleri gesztusrendszer első feltűnésétől kezdve elég hülyén festhettem nyitott szájjal és kerek szemekkel, és biztosan nem sokat változott az arcom a bauhaus kimért, elegáns bajuszának Tomira való felbiggyesztése után sem.
Apró, jelentéktelennek látszó pillanatokon múlik a történelem alakulása, és az ember egyik legnagyobb tragédiája az, hogy nem tudja, mikor jön el egy-egy ilyen pillanat. A megszállott népvezér-jelölt egy szerencsétlen, beteg tüdejű őrült a zsidó fodrász szemében. Mégsem tudja palástolni megrettenését a borbély az apokaliptikus jövendöléseinek hallatán. A fésű és olló olyan tehetetlenül esik ki ingzsebéből az utolsó jelenetben, (mikor lehajol Hitler földre hajított törölközőjéért) mint amilyen tehetetlen maga az ember a történelem sodrával, és a "gonoszsággal" szemben.

Kesergek itt, hogy

nincs semmi megszállottságom, pedig végig volt, itt van az orrom előtt most is. Észre se vettem, hogy ezzel feküdtem le és ezzel keltem az előbb. Úgy általában. Igaz, jobb lenne, ha a színházat, az úszást, az agyaggalamb lövészetet vagy az ólomkatonákat szeretném. De nyilván valamilyen szinten ez is jó.

Deazér necigizz

Latin

Zsófi tegnap éjjel 23:46-kor azt mondta: "Feri, ami belőled kijön, az semmi nem szar." Most mit mondjak. Jól esett, bár kissé elhamarkodottnak érzem e kijelentést...
Gabi pedig ma egy még elképesztőbb gondolattal állt elő: "Nem kéne ennyire ismerned a nőket!" Ide tennék egy furcsa szmájlit... Olyan izét... olyan... faszom.... az a lépesfaszom....

...

Köpd ki

Köpd ki, köpd ki feltétlenül, amíg teheted. Nagyon fontos, hogy nem szabad lenyelni. Semmit nem szabad, ha nem tanítottak meg kiskorodban tanuld meg most. És ne válogass. Köpj cigizés után, köpd ki a sört, a bort, a pálinkát, ne engedj le semmit, köpd ki a vizet, az almalét, a francia krémest, a pörköltet, a spermát, a hajadat, a körmödet, a koszokat, főleg a koszokat köpd ki, amíg teheted, mert úgy is lesz egy pont, ahonnan nem biztos, hogy van út vissza és ahol garantáltan, könyörtelenül mindent le kell nyelni.
Ha egyszer sok pénzem lesz, ezt felmondatom egy terápiás kazettára Dörner Györggyel, és eladom azzal, hogy "Bruce Willis tanácsai az életről".

És rámutat a hülye...

Fallal szemben

A női szerepek a filmvásznon óra egyik leghatásosabb és legütősebb filmjét néztük meg hétfőn. Német film, török nőkről. Identitáskeresésről, feminizmusról, (hát hogyne) szerelemről, (naná) és kicsit talán váratlanul hangzik, de erőszakról, durvaságról (nocsak).
A gyönyörű Sibel (Sibel Kekilli) németországi török nőként keresi a szerelmet, (inkább a szexet) a boldogságot, (inkább a drogokat) és magában azt a nőt, akivé egy modern nő válni akar (nyitott, főleg a férfiakra).
Néha török zenekar látható a folyóparton. Komikusan hat. A török népi líra szomorkás szerelmi gondolatai, naív szerelmesdalok hangzanak el ilyenkor. Ezek a dalok értékelődnek át ugy a fejünkben a film végére, hogy az utolsó snittben meghajló zenekart nemhogy megtapsolni nincs kedvünk, de még a székünkből felállni is alig. Szomorú, csöndes fejcsóva, a lányok beszélgetéséből kiszűrődő "nem akarok szerelmes lenni" mellett.
A vad, gátlástalan, szorult helyzetben gondolkodás nélkül eret vágó Sibel a felvilágosult, modern fiatal nők életére vágyik, bulizni, pasizni akar. Nem kis dolog áll az útjában. A többezer éves török hagyományokat őrző család. Testvére eltörte az orrát, mikor kézenfogva sétált egy fiúval - meséli a szintén török Cahitnak, (kiégett alkoholista szerepében Birol Ünel nagyszerűt alakít) akitől családja megbékélését várja, feltéve, hogy elveszi. Az érdekházasság megtörténik, kettejük kapcsolata komikus kezdetet vesz, hogy a történések előrehaladtával szenvedélyes, drámai és majdhogynem tragikus véget érjen. És tényleg van tragédia, már ha aszerint a gimnáziumi tétel szerint gondolkodunk, hogy "értékvesztést" keresünk. Kettejük szerelme ugyanis valószínűleg sosem tud igazán beteljesedni... De már így is sok a spoiler.
Nem véletlenül lehet egyik kedvenc filmje ez kedves feminista tanárnőnknek, (akit mellesleg tényleg bírok) hiszen a harcos természetű főhősnő hányattatott útja (bármennyire is dicshimnusszerűen patetikus néhány jelenetben) elgondolkodtató társadalmi problémákra világít rá. A brutalitás, érzékiség és humor precíz elegyének köszönhetően a Fallal szemben emlékezetes mozi maradhat.

Tiszta Hollywood

Nem

láttam még olyan szép szivárványt, mint ma délután. Kukorica Jancsi a helyemben remélne...

A blogvilág Kozsója visszatér

Sárgák voltak az ablakok, és leesett az összes levél, a ház mögött a felhő sötétkék volt, és be akartam jönni, hogy írjak róla. Úgyse tudtam volna írni róla, nem lehet, de mégiscsak bejöttem, meg belekezdtem, mert perszehogy ez a weblap csak azokért van. A sáros levelekért meg a sárga ablakokért este. Keresni egy nem létező hangot, ez megy, mondhatnám "így megy ez". Amire legjobban akarunk hangot találni az megy a legkevésbé, és mennyire kifacsart, érdektelen és kiábrándító tud lenni egy szeretlek vagy egy hiányzol. Nem neked kiábrándító, neki. A cél, hogy minél több pillanat legyen, amikor te kívül vagy, muszáj, hogy harmadik vagy sokadik legyél. Nocsak, zen-buddhista lettem. És csak akkor fogod tudni, hogy akármennyire is érzed, mekkora fasz vagy, ha azt mondod, szeretlek. Szeretni nem úgy kell, hogy szeretsz. Valahogy máshogy kell. Ez biztos.
hát
Nemsokára megöl az infantilizmusom.

mellesleg
"Nem is csoda, ha olyan dulakodás volt a jegyekért az E-kamara elõtt, mint a nyolcvanas években a banánért a boltokban karácsonykor." (http://www.index.veszprem.hu/cikk.php?id=16094)

Átlagos hétfő hajnal

feri üzenete:
inkább nézd meg ezt a vibrátort
Nemes Szilvi üzenete:
hm
Nemes Szilvi üzenete:
csini
feri üzenete:
a nyuszi füle megbirizgálja a csiklódat
Nemes Szilvi üzenete:
hol a nyuszi?
Nemes Szilvi üzenete:
hol a csiklóm?
feri üzenete:
az a kis kitüremkedés az oldalán egy nyuszi
feri üzenete:
bal oldalt
feri üzenete:
az is a neve, hogy "Jessica Rabbit Vibrator"
Nemes Szilvi üzenete:
szép
feri üzenete:
de a legszebb
feri üzenete:
hogy ott a közepénél átlátszó
feri üzenete:
és meggyőződésem szerint
Nemes Szilvi üzenete:
azt hittem az egy földgömb
feri üzenete:
smarties van benne

11 szám

Összefűztem 11 dalt, amit mostanában nagyon szeretek, és csináltam belőlük egy "Blogos Best of"-ot. Persze, most mondhatjátok, hogy tök aranyos a srác, pofozgatja itt a szart lelkesen, de szólni kéne neki, hogy a bab az semmiképp sem rántotthús. Nem azért csináltam, hogy hajj, de népszerű legyek. Egyszerűen azt képzelem, hogy aki eljár ide, az kíváncsi lehet arra, miket hallgatok szívesen. Tekinthetjük "podcast"-nak is ezt a dolgot. És ha már megosztom őket, gondoltam nem hagyom ki a poént, mintha ez egy külön lemez lenne, borítókkal, tokkal vonóval. Jó szórakozást annak, aki bevállalja. A teljes lemez és a borítók letölthetők innen (bigupload.com/download_frame.php?id_file=NNACANPB13).

Ki gondolná...

Jelentem (még egy katyvasz)

úgy öt perccel ezelőtt véglegesen megutáltam a kisregényem, amivel minimálisra csökkent az esély az akármikori befejezésére. Kicsit sajnálom, igyekszem azért még nekiveselkedni párszor...
Aztán kétségbeestem, hogy az előbb mindenki lelépett msn-ről, hülye szombat este, menj a francba.
Rég volt ilyen, de nem hiányzott. Elég volt csak beleolvasni. Semmi másra nem vágyom, csak, hogy elszánt legyek valami iránt. Nem is. Megszállot. Az akarnék lenni.
Voltam ma nyelvjárást gyűjteni. Ez itt egy nyelvjárási szempontból tök érdektelen részlet.
Egyszerű leszek, mintha 5 éves lennék. Árad itt valami általános, masszív kegyetlenség. Átitatja meg körülveszi a dolgokat. Van az a fele ugye, aki nem vesz tudomást róla. Ők templomba járnak, nézik a Jó ebédhez szól a nótát, a fiatalabbak szép klippeket a zenetévén. Van, aki tudomásulveszi és tesz dolgokat. Most mondjam azt, hogy hajt. Olyan nincs, hogy valami hajt. Csak az van, hogy te hajtasz. Ez a szép. Ez a "részvétlen szépség". És van, aki tudja, de vesztére. Mert (egyszerűen, mint egy ötéves) nem okosabb mint egy ötödikes. Butább. Ez a félelmetes. Ezek kiabálnak, meg sírnak. Ezek sokszor blogot is írnak.
Ezennel a blogvilág virtuálhajfürtös Kozsójává avanzsálom magam és csak kiteszem ezt a kurva idézetet, nem bírom megállni:

"csak daloljunk, bár nem értjük, és meritsünk és üritsünk; úgy sem tudjuk abbahagyni; és daloljunk, bár nem értjük, mert különben némaság van, és a némaság oly félős! néma, rengeteg sötétség: a sötétség nem beszél -"

Babits: Danaidák
1910

Végre megérkeztek!

Végre megérkeztek az MSN vadonatúj, négydimenziós, nano-java-flash2008 technikával kifejlesztett szmájlijai. Amint azt a Microsoft marketing osztályának vezetője a Ferenc Blogjának elmondta, a cég történetének legnagyobb és legköltségesebb fejlesztése zárult le azzal, hogy ezek az interdimenzionális hangulatjelek elkészültek.

"Jövőbeni terveink között szerepel a valóban érző szuperintelligens öntudat szmájli (real feel smile) és a valóban éreztető szmájli (real feel generate smile) megalkotása. A pozitív visszajelzések arra ösztönöznek mintket, hogy minél előbb megalkossuk új, 43 magos agy-processzorunkat (Microsoft Brain Process Simulator 2008). Aki nem akar túl mélyen a zsebébe nyúlni megvásárolhatja a butított verziót (Microsoft Kisagy Processzor - Microsoft Little Brain Process Simulator 2008) jóval olcsóbban. A megjelenéssel egyidőben az új hiperintelligens hangulatjeleink már nemcsak a szmájlipiac, de az egész internet 90-95%-át uralni fogják." Jelentette ki Bill Gates a tegnapi sajtótájékoztatón.

Én Istenem

Jó Istenem, ezentúl ígérem, hogy kivétel nélkül továbbküldök minden, de minden iwiw-myvip körlevelet, hogy éjfélkor rájöjjön, hogy szeret, hogy legyen szerencsém hátralévő életemben, és ígérem Istenem, hogy a kínos pillanatokban összekulcsolom az ujjaim, a fekete macska után hátraköpök, a törött tükröt a szekrény mélyére rakom, és nem veszem számra a neved. Ígérem, Istenem, hogy feltételek nélkül hinni fogok, ígérem, hogy megtalálom a békémet benned, hogy aztán mások is meglelhessék bennem, ígérem, hogy imádkozok, a református rítusokat nem másítom meg, ígérem, hogy nem bántom felebarátomat, nem ölök, nem csalok, nem alkuvok meg. Drága Istenem, kérlek add, hogy még ma kapjak egy myvip körlevelet, egy babonát, egy bibliát, egy szerelmes sms-t, egy követ a vesémbe, egy macskakövet a fejembe, egy kiflit, amit visszadobhatok, és némaságot, hogy ne mondhassam: baszódj meg.

Hova ki nem lyukadunk

feri üzenete:
rövid, tömör, csattanó?
Pötyi üzenete:
ostor
feri üzenete:
vagy
Pötyi üzenete:
még!!!
feri üzenete:
gumibot
Pötyi üzenete:
:D:D:D
feri üzenete:
vagy epigramma
Pötyi üzenete:
:D:D:D:
Pötyi üzenete:
vagy a faszod?:D
Pötyi üzenete:
:D:D:D:D

más...

Akármennyire is

szánni való gondolat, az jutott eszembe, tulajdonképpen életem legnagyobb diadala lenne, ha valahogy sikerülne lefogynom. Meg volt már célozva párszor, de most hátha más. Szeretettel várok minden tanácsot, segítő kezet, vagy csülköt... haha

És aztán

nem tudni milyen indíttatásból Kata finoman közölte, hogy "Az lesz neked az igazi, aki majd úgy is szeret, hogy vastag a combod, meg csöcsöd van." Kb. Fél hétkor aludtam el egyébként, világosodott. Mindegy.
Nem hittem volna, hogy különszék, állóhelyek, hogy Kiss Gabi szerint "profi előadás", Kovács Árpád szerint "zseniális színész", (véletlen elszólás:)) Gábor szerint "Fel vagy mentve a csütörtöki óra alól", Pistu és Lewy szerint "Köszönöm szépen", a közönség szerint pedig visszataps, háromszor és "le a Petőfi Színházzal".
Szerettem volna, ha látod... Majd legközelebb.
Életem... Elérnélek...

Fáj

beismerni, de mégis... Az az állapot, amiben most vagyok, az nekem akármennyire is ilyen meg olyan, jó.
más
Kösz, hogy ott voltatok tegnapelőtt, meg tegnap, kösz, hogy tapsoltatok. Aki még nem volt jöjjön ma. E-kamara, 19:00
200 HUF

Azt nézem

kínosan, arcpirítóan kevesen olvasnak.
Nem most fogom felturbózni ezt a számot...
Megint késő van, és megint csak nehezen bírom visszatartani, hogy ne gondoljak arra, hogy holnap már megint az albiban alszom, felkelek reggel és koszos lesz a fény, és nem lesznek illatok csak pár zaj, hogy hadd találgassam esik-e az eső.
Önzőnek lenni azt jelenti, hogy akkor is tőle várod a nyamvadt boldogságod, ha ő már rég boldog nélküled. De ezt lehet, hogy kérdezem.

Bocs